Slider

Üdvözöljük Környén!

2851 – Környe, Alkotmány u. 2. | telefon: 34/573-100 | kapcsolat: info@kornye.hu

937 esztendővel ezelőtt, 1083. augusztus 20-án, a később szentté avatott I. László királyunk kezdeményezésére avatták szentté István királyt. Ezzel államalapító királyunk lett az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király is. 2000. augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka a budapesti Szent István-bazilika előtt bemutatott szentmisén jelentette be, hogy a keleti keresztények is felvették egyházuk szentjei közé. Így az 1054-es egyházszakadás óta Szent István király az első olyan szent, akit mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek, és aki így ökumenikus hidat jelent.

Talán ez is kifejezi azt a hitet, erőt és elszántságot, melyet István király mutatott, amikor megkezdte azt a munkát, mellyel biztosította országunk és nemzetünk fennmaradását. Hiszen a Kárpát-medence népei közül egynek sem sikerült erős gyökeret eresztenie ebben a földben, rövid tündöklés után sorra eltűntek a történelem olvasztótégelyében. Hiába értek el hadisikereket az akkori vezető hatalmakkal szemben, hiába tűnt úgy, hogy birodalmat alapítanak, mindez kérészéletű vállalkozás maradt csupán.

István felismerte, hogy neki más sorsot szánt a gondviselés, és fejet hajtott az embert próbáló feladat előtt. Hiszen maradhatott volna a leghatalmasabb magyar vezető, a legtekintélyesebb úr, aki elődeihez hasonlóan uralkodik. De látta, hogy ez az út nem biztosítja a népének jövőjét, és felelős vezetőként döntött: olyan változásokat léptet életbe, amelyek gyökeresen megreformálják a magyarság életét.

Ennek eléréséhez, ha kellett, meggyőzéssel, ha kellett, bizony sok esetben karddal és fegyverrel állította maga mellé az ország akkori népét. Nem könnyű feladat szembeszállni az embernek saját véreivel és mindezt csupán őszinte, igaz hittel a szívében tudta véghezvinni, látva, ha más utat választ, országa és népe rövid időn belül elenyészik.

És ez a hit és szent meggyőződés kellett ahhoz, hogy végrehajtsa országépítő munkáját; létrehozza a vármegyerendszert, kialakítva ezzel az államigazgatás alapjait, püspökségeket hozzon létre, egyértelműen eldöntve, hogy országunk a keresztény Európához csatlakozik. Mindezek mellett külpolitikájával is szorosra fűzte a szálakat az európai hatalmakkal, és a magyar királyságot beemelte az európai államok közé. Láthatjuk, hogy minden egyes cselekedeténél meghatározó volt a jövő gondolata. Meghatározó volt a gondoskodás a rábízott népről. És az idő és a történelem igazolta minden tettét. A magyarság a mai napig él a Kárpát-medencében az általa szilárd alapokra helyezett nemzet összetart, és egységes akkor is, ha országhatárok szabdalják szét. Nagyszerű példát adott nekünk mindezzel első szent királyunk, hogy munkánk során nekünk is az első gondolat a jövő, a következő nemzedék, és ne pedig a pillanatnyi siker legyen.

És ugyanez a gondolat ötlik fel, amikor az új kenyérre, a mai nap megszentelt kenyérre gondolunk. Az aratás után a gazdálkodó első gondolata mindig az volt, hogy félretegyen annyit a betakarított búzaszemekből, amennyire a jövő évi vetésnél szükség van és a megmaradt terményt vitték el a malomba, hogy lisztté őröljék és később a mindennapi kenyér formájában kerüljön az emberek asztalára.

Tehát itt is azzal a fontos gondolattal találkozunk, hogy először a jövőnket kell biztosítani, azért kell tennünk, még ha ez ma lemondással is jár és semmiképp nem szabad azonnal felélnünk a ma sikereit.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek méltó ünnepet, hitet és erőt, hogy sikeresen folytathassuk közös munkánkat hazánkért és nemzetünkért, azok mellett az elvek mellett, melyeket szent királyunk, I. István hagyományozott ránk.

Beke László polgármester

Megosztás