Jó helyen járunk? Mert egy 90. születésnapra érkeztünk, és úgy látom, itt az ünnepelt nem lehet több hatvannál – így kopogtatott be Müller Istvánné otthonába február 18-án Beke László polgármester Pankotai Mihályné anyakönyvvezető kíséretében, és akik csak látásból ismerik Mariska nénit, maguk is meglepődhetnek, hogy igen, valóban 9 évtizede, 1932. február 18-án született Környén.

Bernhard Mária édesapja cipészként biztosította a család megélhetését, édesanyja a háztartást vezette. Két öccse született, Tivadar és György. Később a háborúban eltűnt az édesapja, a mama egyedül nevelte a három gyermeket. Ez nagyon nehéz időszak volt az életükben… Aztán újabb nehéz időszak érkezett 1947-ben, amikor kilakoltatták a családot. 3-4 helyen laktak, míg vissza nem kapták az otthonukat. Mária, Tivadar és György fiatal felnőttként munkát vállalt az akkor alakult Mezőgazdasági Kombinátban, onnantól könnyebbé vált a család élete.

Mária 1952-ben mondta ki a boldogító igent Müller Istvánnal, 1959-ben költözhettek be a saját építésű családi fészkükbe, azóta is ott él.

Két fia született, István 1953-ban, Antal 1967-ben. A BHG-ból ment nyugdíjba két évtized után. Férjét 1984-ben elveszítette, de később érkeztek a mindennapokat bearanyozó gyermekek: fiaitól 5 unokája és 11 dédunokája született.

És a sors a fiait, 2012-ben Antalt, 2018-ban Istvánt is elvette tőle.

Mariska nénit életének fordulói nem kímélték a fájdalmaktól, tragédiáktól, nehéz időszakoktól, de örömökben, boldogságban is bővelkedett, s ahogy 90 esztendősen fogalmazott, szerettei mellett az egyik legnagyobb kincse az egészsége, amit szeretne még sokáig megőrizni.

Kedvenc elfoglaltsága az olvasás és a keresztrejtvényfejtés. Szívesen sétálgat, beszélget bárkivel, és szó szerint bármiről, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy igen tájékozott a világ dolgairól.

Szeretettel ápolja a virágos kertjét, rendszeresen süt, főz, végzi a tennivalókat a házban, az udvaron. Családja elmondása szerint nemigen szeret segítséget elfogadni. A 90 éves Mariska néni viszont erről a felvetésről a születésnapján így fogalmazott: de hát kímélni kell őket! Amíg én bírom, csinálom!