Hosszú esztendők óta hagyomány, hogy a Környei Vackor Óvoda és Bölcsőde apróságai hamvazószerdán zárják a farsangi időszakot, s a kiszebáb elégetésével űzik el a telet. Idén a rendkívül esős időjárás felülírta terveiket, ám, ami késett, nem múlt.

Hogy a gyerekek semmit se bízzanak a véletlenre, hamvazószerda másnapján mindenféle zajkeltő eszközzel vonultak az óvoda udvarára, s skandálták a télűző rigmusokat: Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!”, s hogy „Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot! Takarodjon el a tél, örvendezzen, aki él!”

A telet jelképező kiszebáb lángra kapott, s amíg lassan hamuvá izzott, a kicsik doboltak, zörögtek, tapsoltak, zajongtak, az egyik kisfiú pedig egy igazi réztrombitát fújt, ahogy csak a tüdeje bírta. Egy másik apróság viszont kissé értetlenkedve tette fel a – valljuk be, egyébként igen logikus – kérdést: miért égetjük el a telet, amikor az évszakok jönnek-mennek?

A válasz a népi hiedelemben keresendő, hiszen a kiszebáb égetése a babona szerint nem csak téltemető népszokás, de meg is szabadítja az embereket minden bajtól.