A „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű népdal sem hiányozhatott vasárnap délután a környebányai, a Magyar Költészet Napja alkalmából rendezett program kínálatából. A rendezvény nem csupán a jelenlévők számát tekintve, hangulatában is családiasnak bizonyult, de aki ott volt, nemcsak lelki, tárgyi kedves emlékekkel is gazdagodott.

Svétecz László köszöntötte vasárnap délután a környebányai Közösségi Házban a második Költészet Napi programra érkező vendégeket. Az önkormányzati képviselő méltatta a magyar irodalom és költészet jelentőségét, felidézte a hányattatott sorsú költő életének legfontosabb állomásait, s 1964-et, amikortól születésnapján, április 11-én ünnepeljük a Magyar Költészet Napját.

A szervező Bozó Kucskár Anikó előzetesen azt kérte a környebányaiaktól, hogy vigyék magukkal kedvenc verseiket, s osszák meg azt a szintén versszerető társakkal. Akinek nincs verse, annak adok „kölcsön” pillanatnyi gondolatokat – fogalmazott, s a sort maga nyitotta József Attila „Ne légy szeles” és „Ringató” című verseivel, majd következtek a gyerekek, felnőttek Petőfi Sándor, Lászlóffy Aladár, Ratkó József műveivel, Tandori Dezső fordításaival. Bolemányi Magdolna citerával és két dél-dunántúli népdallal érkezett Babits Mihály gondolatainak jegyében: akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.

A rendezvény végén a Környebányáért Alapítványnak köszönhetően valamennyi jelenlévő kis füzetet és tollat vehetett át ajándékként, a környei önkormányzat jóvoltából pedig egy-egy Költészet Napi jelvényt, Bozó Kucskár Anikó pedig Nagy Zoltán soraival búcsúzott: ha van füled, halld hangtalan beszédem; mindegy, mi voltam: voltam az ami. Egy hang voltam az Isten énekében, és kár lett volna el nem hangzani.