Szinte szusszanásnyi időt sem hagytak a pénteki rendhagyó tanítási nap szervezői a környei diákoknak, akik forgószínpad-szerűen járták sorra az állomásokat az iskolában, a Közösségi és Tájházban, valamint a Művelődési Házban. A Kisfaludy-napok hagyományos programja ugyanakkor nem csak megmozgatta, de elgondolkodásra is késztette a fiatalokat.

A rendhagyó nap a felsősök számára igazából már csütörtök délután megkezdődött, amikor Vértesi Erdő Zrt. Tatabányai Erdészete által biztosított autóbusszal, no meg szakmai vezetésével nekivágtak az erdőnek medvehagymát szedni. Nem véletlenül kapta a program az „Egészség az erdőből” elnevezést, hiszen a fiatalok még talán kevéssé ismerik a növényt, amelynek levele nem csupán rendkívül ízletes és sokféleképpen elkészíthető, de gyógyhatását is hosszan lehetne sorolni. A csütörtökön összegyűjtött medvehagymából délelőtt az iskola tankonyháján pogácsát készítettek a gyerekek, de akinek kedve támadt, nyersen is rágcsálhatta a fokhagymára emlékeztető illatú és ízű fűszernövényt.

Az alsósok Ruppert József vadászati irodavezető segítségével tettek virtuális kirándulást az erdőbe, s az „Öreg tölgyfa meséje” révén nyerhettek bepillantást a természet csodájába: miként lesz hatalmas fa egy aprócska elhullajtott makkból. A kicsik Dr. Bogár István állatorvostól és asszisztensétől, Szicsó Bernadettől a felelősségteljes állattartásról hallhattak, azaz arról, hogyan lehet „ember módra” állatot tartani. Az egészséges táplálkozás jegyében gyümölcsnap várta őket, Bolla Róbert szinkronszínész segítségével a Thomas, a Gőzmozdony rajzfilm figuráinaka bőrébe bújhattak, pontosabban kölcsönözhették számukra a hangjukat, s még akkor sem szeppentek meg, amikor rendőrök fogadták őket az udvaron. Sőt! A fiúk „ádáz küzdelembe” kezdtek a pajzsokkal, botokkal, ijesztgették egymást a szirénával, s ártatlanságuk biztos tudatában valamennyien engedelmesen nyújtották kezüket az ujjlenyomatuk levételéhez.

Mindeközben a nagyokat már komolyabb „feladatok” várták, mint például az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény „Érzékenyítő programja.” A diákok négy teremben tapasztalhatták meg a fogyatékossággal élők mindennapi nehézségeit. Volt, aki szavakkal fejezte ki döbbenetét, s volt, akinek gondolatairól az arca mesélt, amikor „lebénult” kezeivel vagy lábaival a mindennapi, megszokott mozdulatok teljesíthetetlenné, lehetetlené váltak, amikor nem tudott fordulni a kerekesszékkel, amikor a hangos zörejektől nem hallotta az emberi beszédet, vagy amikor világtalanként segítség nélkül csak bizonytalanul botorkált…

De hogy csinálja??? – ezt már a Művelődési Házban kérdezte értetlenkedő csodálattal egy diák. A rendhagyó tanítási napra az elfogadás és segítőkészebbé válás jegyében hívták vendégségbe a kömlődi Kerényi Béla Református Foglalkoztatóház gondozottait is, hogy ízelítőt adjanak az intézményükben folyó munkából.

Az iskolások csoportokban, felváltva igyekeztek ellesni a gyöngyfűzés, subázás és fafaragás titkait, de már a fiú kérdése is jelezte: ezek nem is olyan egyszerűek, mint elsőre gondolná az ember, s bizony a kézügyesség mellett kitartás is kell, hogy a végén a foglalkoztató képviselőihez hasonló remekművekkel dicsekedhessünk.

A fogyatékos gondozottak mindent megtettek, hogy „mestereket faragjanak” a diákokból: eddigi munkáikból ízelítőként az iskolában kiállítás nyílt, ők pedig a Művelődési Házban felsorakoztatott asztalok mellett végtelen türelemmel mutatták meg újra és újra és újra és újra a fogásokat a környei tanulóknak.

A Közösségi és Tájházban Szabó Karolina is kézműveskedésre invitálta a gyerekeket. Szalmából varázsoltak hármas fonással aratójelvényt, ám előtte mesélt. A történet szerint egykor Mátyás király elküldte szolgáját, hogy szerezze meg számára az ember legértékesebb kincsét. A szolga útja során látott temérdek aranyat, gyémántot, palotát, mígnem Környére érkezett, ahol éppen arattak az emberek, s délidő lévén leültek falatozni. A szolga éhes és szomjas volt, ezért örömmel fogadta a falubeliek kínálását a kenyérből, szalonnából, borból. S ekkor döbbent rá, hogy mi az emberek legnagyobb kincse. Egy csokor búzával és egy kancsó borral érkezett vissza a királyhoz, hiszen lehet bármilyen gazdag az ember, ha nincs étele, itala, semmit sem ér a vagyona – mesélt Szabó Karolina, majd felemelve egy kisebb köteg szalmát, így fogalmazott: hozzáértő kezekben aranyat ér.