A képek beszélnek helyettem. Szépségről, harmóniáról, álmokról, hangulatokról. Önöknek nem kell mást tenni, mint nyitott lélekkel megállni az alkotások előtt, s alázattal fogadni, hogy miről mesél… – ezekkel a gondolatokkal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe Fülöp Szabina és Trézl Adrienn alkotásait a Művelődési Házban Soltész László.

Az általános iskola grafika tanszak pedagógusa a pénteki megnyitóra érkezőktől azt kérte, hogy ne értsék, hanem érezzék a képeket. S ezt üzeni mindazoknak, akik október 15-éig ellátogatnak az intézménybe, hogy megtekintsék az ifjú környei hölgyek műveit.

A két, szívéhez közelálló alkotóhoz intézve szavait Soltész László így fogalmazott: minden kiállított képetekkel magatokat feditek fel, legbelső éneteket mutatjátok meg. Mindeközben nagyobbak, erősebbek is lesztek, hiszen létrehoztok magatokból egy világot. Nekem tetszik ez a világ. Érzékeny, törékeny, még nagyon áttetsző, de gyönyörű…

Fülöp Szabina így vall az általa létrehozott világról: valahogy az aprólékos részletek és a finom vonalak felé húz a szívem, imádok illusztrálni és elidőzni a legapróbb részletekkel is. A rajzaimmal kapcsolatban sokszor mondják, hogy túl szomorúak a figuráim. Valóban, kicsit mindegyik az, még az is, amelyik egy picit mosolyog. A melankólia, az eltűnődés és a búskomorság állandó szereplők a világomban, amelyet kiötlöttem. Ugyanakkor igyekszem őket barátságosra, aranyosra teremteni, számomra pont ezért szeretnivaló minden egyes kis alak.

Trézl Adrienn számára az alkotás figyelmet és szabadságot jelent. „Szabadságot, hiszen gondolataim szabadok, s a színkezelésnél sem szab határt senki; műveimet nagy aprólékossággal, odafigyeléssel készítem. A képeimnél fellelhető árnyalatok, tónusok, formakövetések és vonalak legtöbbször lágyak és finomak. Színviláguk harmonikus, könnyed. Műveimet tekintve, legyen szó melankolikus vagy derűs alkotásról, a színek együttes hatása döntő benyomást gyakorol a szemlélőre. A folyamatos alkotással saját világomat is különlegesebbé, mesésebbé, jellegzetesebbé varázsolom.”