Szabad-e a kendtek tisztességes, becsületes házánál lucázni? Szabad-e kotyolni? – hangzott a kérdés pénteken a környei általános iskola valamennyi osztályában, a polgármesteri hivatalban, a takarékszövetkezetben, s a Vackor Óvoda és Bölcsődében. A Kisfaludy Mihály Általános Iskola néptáncos fiúit pedig – természetesen – minden helyszínen „igen” felelet várta, így máris rázendíthettek a nótára: „Luca-luca kitty-kotty, galagonya három, a pálinkát várom. Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Ha nem adnak körtét, elviszem a Böskét…”

A fiatal táncosok markát azonban sem pálinka, sem szalonna, sem körte nem ütötte, de azért a begyűjtött tengernyi édességgel, gyümölccsel, s mindenféle ajándékkal a kotyolás végére igencsak elégedettek lehettek. Azt, hogy a lucázók által szétszórt szalma mennyire hoz szerencsét, évről-évre kérdésként merül fel, az viszont biztos, ha ezen múlik, a legapróbb környeiek is igencsak szép esztendőnek néznek elébe, hiszen az apróságok lelkesen gyűjtögették a szalmaszálakat, egy kisleány még azt is megkérdezte az óvónénitől, hogy „ennyi elég lesz”?

László Márta néptánc-pedagógus nagyjából negyedszázada teremtette meg a Zala megyei Garaboncról származó kotyolás, a táncos fiúk szerencsekívánó, termésvarázsló útjának hagyományát Környén, a fiúk pedig ezúttal is fehér ruhában, arcukat eltakarva lucáztak, maguk mögött hagyva szerencseszalmájukat. Merthogy a hiedelem szerint a szerencsekívánó strófák – mint például a „Kendtek tyúkja úgy megülje a tojást, mint én ezt a szalmát!” – közben elszórt szalma szerencsét hoz. Persze, csak akkor, ha az utolsó szemig felszedik a földről.

A jókívánságmondó strófák Luca napján Tatabányán, az Ablaknyitogató programon is felharsantak a fiúk előadásában a hatalmas karácsonyfa szomszédságában lévő színpadon. December elseje óta sorra nyílnak ki a megyeszékhely kalendáriumának ablakai. Az eltelt két hétben az Árpád-téren több száz fellépő adott műsort, köztük szombaton a lucázó környei fiúk is.