1991, a Hősi Emlékmű elkészülte óta hagyomány Környebányán, hogy ünnepségeik, megemlékezéseik kezdetét harangszó jelzi. Így történt ez hétfőn is, amikor Szent István és az új kenyér ünnepére nem csupán helyből, de Szentgyörgy pusztáról, Tagyosról, Irtásról, Környéről is érkeztek vendégek, s Vértessomló és Várgesztes nyugdíjas bányászainak képviselői is megtisztelték a rendezvényt.
Svétecz László önkormányzati képviselő köszöntőjében elhangzott: a II. világháború során, vagy annak következtében 42 környebányai vesztette életét, s az 1956-os forradalom során is húsi halált halt egy fiatalember. A településrészen csak 1991-ben adatott meg, hogy társadalmi összefogással emlék készüljön az áldozatoknak, hősöknek. Akkor határozták el, hogy ünnepeik kezdetén megkondítják a harangot hősiességük, áldozatuk emlékére, hiszen eleiknek köszönhető, hogy ma is létezik Környebánya. Ma a hazánk egységét, stabilitását és az akkori Európához való tartozást megalkotó, az ország legnagyobb történelmi személyiségére emlékezünk, s azokra, akik mindennapi kenyerünket elvetették, gondozták, learatták, megsütötték – folytatta a képviselő, majd Székely János „Ígéretekkel, kényszerekkel” című verse hangzott el Fehér László előadásában.
Szent István király a mindenkori Magyarország vezetőinek, politikusainak is példát adott. Üzenete mit sem változott a századok során: a magyarnak ma is saját magának és elsősorban saját magával kell harcát megvívnia, hogy végre talpra álljon. Nemcsak államot alapított, hanem hitével, tetteivel, viselkedésével követendő példát adott az őt körülvevőknek és az utókornak is – fogalmazott ünnepi beszédében Beke László polgármester, reményét fejezve ki, hogy ha megfogadjuk az ünnep hármas üzenetét, Szent István példáját, a magyar államiság eszméjét és az új kenyér, a teremtés fontosságát, akkor Környe továbbra is sikeres, fejlődő település lesz.
A múltat idéző és méltató gondolatok után környebányai gyerekek kötöttek az ünnep tiszteletére versekből, dalokból, mondókákból Borsodi Ferencné és Bozó Kucskár Anikó felkészítésében és kíséretében, Bolemányi Magdolna citeramuzsikájával színesített csokrot, később pedig Beke László és Svétecz László, majd a műsor szereplői helyezték el a kegyelet virágait a Hősi Emlékműnél.
Az ünnepség az erdei iskolában folytatódott, ahol Szilbereki Katalin, Horváth Marika és a Bekka stúdió előadása aratott fergeteges sikert, később pedig Balaskó István húzta a talpalávalót.