Az alsós diákokat japán zsinórfonás, lepénysütés, hüllőbemutató, ismerkedés a tojással, mézzel, szappannal, a felsősöket pedig öko-programok várták pénteken a Kisfaludy-napok keretén belül szervezett rendhagyó tanítási napon. A fiúk és lányok láthatóan igen élvezték a forgószínpadszerű foglalkozásokat, előadásokat, s nem csupán azért, mert ezúttal nem fenyegette őket a dolgozatírás, felelés veszélye.

Amíg a tankonyhában az egyik alsós osztály már a saját maguk készítette és kedvük szerint különböző magokkal ízesített lepényt majszolta, addig egy másik teremben egy tradicionális japán kézműves technikával, a zsinórfonás modernebb változatával ismerkedtek a fiatalok. Egy újabb helyszínen a vértessomlói származású Kerling Alajos és megannyi strucc-, liba-, kacsa-, fácán-, fürj-, tyúktojás, no meg a fogászati rendelőkben használatos eszközök várták a gyerekeket, ám ezúttal semmi okuk nem volt aggodalomra, hiszen a fúrókkal, köszörűkkel törékeny tojáscsodákat készített a férfi.

Nagyjából négyezer éve találták ki és akkor még „trutyi” volt. Elkészítése veszélyes folyamat, két összetevője a zsír és a lúg, s hogy még mi kerülhet bele, annak csupán a képzeletünk szabhat határt – ezeket, a szappannal kapcsolatos tudnivalókat, érdekességeket ismét egy másik tanteremben hallhatták a diákok, kicsivel „odébb” pedig igazi méhraj dongott, de természetesen üvegfal mögött, hogy senkinek se essen bántódása. A gyerekek bepillantást nyerhettek a mézkészítés rejtelmeibe, megtudhatták, mit is jelent a fiasítás, miről ismerhető fel az anya, mitől változik a mézkeret színe, s nemcsak a méz különböző fajtáit, de a virágport is megízlelhették.

A fejlesztő teremben páran már kissé idegenkedve ismerkedtek az akváriumok különböző „lakóival”, merthogy ott hüllőbemutató szórakoztatta a gyerekeket, akik között azért igencsak bátor lányok, fiúk is akadtak, s másodpercnyi gondolkodás nélkül vették kézbe és simogatták a szivárványos boát.

A felsősök mindeközben a szelektív hulladékgyűjtéssel, annak fontosságával és szerepével ismerkedtek, s ha már hulladék, akkor a Nő Klub jóvoltából abból is ízelítőt kaptak, hogy a kidobásra ítéltetett „holmikból”, például kávésdobozból, harisnyából, újságpapírból, fenyőtoboz pikkelyekből kitartással, kézügyességgel milyen csodaszép dísztárgyak varázsolhatóak. Az milyen jó! Ennek mi van a belsejében? Ez hány rózsából van? És ez mennyi ideig készült? – záporoztak a kérdések, mielőtt maguk a gyerekek is belevágtak volna a hulladék ilyen típusú hasznosításába.

Kevésbé örömteli témaként, annál inkább a környezettudatos életre való nevelés jegyében hallhattak a nagyobbak a vízszennyezésről, annak formáiról és magyarországi esetekről. S hogy a víz és annak hiánya mennyire létkérdés az emberiség számára azt az elhangzott ijesztő adatok jelzik: a víztől eredő betegségek évente 5 millió ember halálát okozzák, nagyjából 1,1 milliárd embernek nincs biztonságos ivóvize, 2 milliárdnak pedig biztonságos tisztálkodási lehetősége. Az édesvízkészleteknek nemcsak a mennyisége csökken világszerte, hanem a minőségük is romlik, hiszen sok édesvízrendszer mindinkább szennyezetté válik az emberi, mezőgazdasági és ipari kibocsátások miatt.

A felső tagozatosok negyedik témakörként a gombákkal kapcsolatos ismereteiket alapozhatták meg, vagy szélesíthették, attól függően, ki, mennyire járatos a kérdésben. Az biztos, hogy az a gyerek, aki ősszel megette az iskola udvarán talált gombát, rossz döntést hozott, de szerencsére komolyabb következmények nélkül, gyomormosással „megúszta” a falatozást. Az ő példája sarkallta a pedagógusokat arra, hogy a rendhagyó tanítási nap keretén belül erről is halljanak a diákok, hiszen tavasszal is többféle gomba is megtalálható kertes házak, intézmények udvarán. Ezek között mérgező és nem ehető fajták is lehetnek, tehát fontos a tanulók körében is a gombákról szóló ismeretek bővítése, a kellő óvatosság kialakítása.