Lehet zöld az ég és lehet kék a fű. Nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű… az április 26-ai megnyitót Vida Richárd, Ági régi jó barátja dalaival színesítette, és a műveket is szintén egy barát, Kishonti Mónika ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Finomság, lágyság és végtelen kedvesség… - jellemezte az alkotót, s hogy mindezt a művei is tükrözik. A festés élvezete és a meditatív állapotban töltött idő a nyugalom szigetét jelenti számára. A már elkészült művek mindig valamilyen érzelmet tükröznek… Nem csak arról van szó, hogy kicsit beleláthatunk Ági személyiségébe, bájosságába, hanem valami újat, valami izgalmasat hozott el Önöknek, amit egy francia hölgy ihletett. A munkái elvarázsolták, és arra késztették, hogy ő is kipróbálja a különleges anyagokra való festést. Az általa használt anyag egy újrahasznosított OSB préselt lap, amely teljesen másként dolgozható, mint a szokásos vászon. Majd jöttek a kábeldob felületei. Éreztem, az első pillanattól megkedvelte ezt a technikát, mert a képeinek ad egy egyedi stílust, ami nagyon közel áll hozzá. A képek témái többnyire éppen a foglalkoztatott női alakok és ezek természetes szépségükkel kapcsolatos ábrázolása – fogalmazott, s a döntést, hogy a tárlat miért viseli az „Arcok Tükrében” címet, a látogatókra bízta.

Ez azt is jelentheti, hogy mint egy kislány, aki a tükörbe tekintve keresi a megfelelő stílust: mi is állna jól neki? Mi illik az egyéniségéhez? – Benedek Ágnes így fogalmazta meg a válaszát, utalva arra az eltelt időre, a megtapasztalásokra, mígnem kialakult benne az érzés: rátalált a stílusára, amit most a látogatók elé tár.

A kész mű mindig valami érzelmet tükröz. Az én érzéseimet… De lehet, ha más rátekint, számára más érzéseket... Ami számomra fontos: bennem készítés közben, és az elkészülte után is harmonikus, jó érzéseket váltanak ki ezek az alkotások… Terveim a jövőre tekintve? Mindig van mit, és hová fejlődni. Számomra kihívás elsajátítani a különböző stílusokat, technikákat, témákat, és ezekben a kiteljesedés a legnagyobb öröm – vallja az alkotó, aki abban a reményben tárja a látogató elé a műveit, hogy azok másokat is megérintenek, mások napját is megszépítik.