Vissza
Van az évnek egy időszaka, amikor a természet a legszebb, legérettebb arcát mutatja meg nekünk. Ez az ősz, amely oly sokban hasonlít az emberi életút legbölcsebb éveire. Az ősz a természet legbölcsebb, leggazdagabb évszaka. Ilyenkor érnek be a gyümölcsök, a táj gyönyörű aranybarna színekbe öltözik, és a nyári pörgés után megérkezik a megérdemelt, csendes nyugalom. Pontosan olyan ez, mint az emberi életút: az Önök mögött álló évek munkája, szeretete és áldozatvállalása az a gazdag termés, amelyből mi, a fiatalabb generációk ma is táplálkozunk. Ha belenézek az Önök szemébe, egy-egy egész élettörténetet látok. Látom a dolgos hétköznapok fáradtságát, a nehézségeken való felülkerekedés erejét, de legfőképpen azt a végtelen szeretetet és féltést, amellyel minket és gyermekeiket neveltek. Önök azok, akiknek a keze munkájára épült a jelenünk, akiknek a szavai, tanácsai irányt mutatnak nekünk a viharos időkben. – köszöntötte a szép korúakat Becker Anita szolgálatvezető, aki gondolatait így zárta: köszönjük a meleg otthont, a vasárnapi ebédek illatát, a féltő intéseket és az esti meséket. Köszönjük, hogy akkor is hittek bennünk, amikor mi magunk sem. A ráncaik nem az öregedést, hanem a megélt mosolyokat, a családért aggódott perceket és a szeretet mély barázdáit jelentik számunkra.
A kedves köszöntés után a Kolozsvártól keletre fekvő Mezőség és a nyugatra elhelyezkedő Kalotaszeg táncait, viseletét mutatta be a Szivárvány Sardó Táncegyüttesének hat táncosa, a két szám között pedig Környe testvértelepüléséről, Tardoskeddről mutattak be két érdekességet.
Elsőként a mezőségi Visa falujából legényest, helyi nevén sűrű magyart táncolt Sztancsik Mátyás és Szabó Mátyás, majd Kámán Kittivel és Nagy Bíborkával kiegészülve páros táncokat mutattak be. Megjelenítették a 81 éves Fodor János, „Jancsika bácsi” táncát is, aki a mai napig is fiatalokat meghazudtoló energiákkal táncol. A hagyományos paraszti kultúrában nevelkedett visaiaktól rengeteget tanultak a táncosok az elmúlt években, és megismerkedhettek egy olyan közösséggel, ahol az emberek egymást segítve, hagyományaikat fenntartva élnek. Tardoskeddről a helyi „specialitást”, az eszközős váskatáncot mutatták be a fiúk. A bot végeire láncot és kampót erősítettek, amelyre egy-egy vödör vizet lehetett akasztani. Tardoskedden így hordták a vizet a két mélyfúrású artézi kútból, melyekből az egyik még ma is működik. A másik érdekességet Kelemen Piroska művészeti vezetővel kiegészülve adták elő a lányok. Tardoskedden a leánykarikázó énekes körtáncok, párválasztó játékokkal vegyülnek, melyekhez gyönyörű dudanótákat énekelnek. Ezekből az énekekből hallhattak összeállítást a szépkorúak. Zárásként a kalotaszegi Méra legényesét mutatta be a két fiatalember, a páros táncokban ezúttal Domán Dóra és Pfiszterer Éva szerepelt. A gyönyörű, színes ruházatról elhangzott, hogy 200 éves darabokat is viseltek a lányok. A korabeli kalotaszegi viseleteket nagy becsben tartotta Erzsébet királyné (Sissi) is, aki sok ruhadarabját onnan szerezte be, vagy azokról mintázták. A Szivárvány ajándékműsorát Jakab András és Kelemen Piroska szerkesztette.
A kollektíva ezúttal kedves, az ősz gyönyörű színeit tükröző függődíszekkel ajándékozta meg az időseket, ők pedig őszinte örömmel és meghatottsággal fogadták a figyelmes, szeretettel készített meglepetést.
