Vissza
Egy teljes napig érleltem magamban a látottakat, s törtem a fejem, hogyan lehetne eljuttatni a szemetelőkhöz azt az üzenetet, amit 2009-ben Bécsben ilyen, a hulladékgyűjtőkre elhelyezett feliratokkal fogalmaztak meg: „Hamut a fejembe”, „Éjjel-nappal nyitva”, „A papírjait, legyen szíves!”, „ Olyan üresnek érzem magam.”
2021 őszén már Újpesten is olvasható volt hulladéktároló edényen, hogy „Szemetükkel kérjük, a kukát etessék, mert a járda diétázik”.
Szóval agyaltam, és rendre arra a jutottam, hogy a „célközönség” – ha humorosan írom meg, ha nem, biztosan „nem fordul magába”, nem szór hamut a fejére, és nem tesz egy életre szóló fogadalmat, hogy soha többé…
Úgy éreztem, hogy a több évtizedes sajtómunkás múltam ellenére ebbe a szemét anyagba bizony beletörik a bicskám…
Aztán hírét kaptam: azért fotóztam a közmunkások által összegyűjtött szemetet, hogy igazoljam, mennyit dolgoznak.
Köszönet a pletyka elindítójának! Köszönet az ihletért! Hálás köszönet!
Bár a fotók készítésének nem ez volt a célja, de akkor végül is, miért ne írhatnám le, hogy igen, sokat dolgoznak! És a „szemét gazdák” után IS takarítanak a képeken látható napi mennyiségben…
Mindemellett nincsenek illúzióim. Nem gondolom, hogy ettől a pár sortól változik a helyzet, de a remény hal meg utoljára…
