Kukoricafosztás ötödször

A munkálatok, mint annak idején, az udvaron kezdődtek, ahol Kolozsvári Józsefnek köszönhetően tekintélyes mennyiségű kukorica várt fosztásra. A gyerekek körében Dörner István mesélt, és mutatta meg a kicsiknek a fosztás csínját-bínját, akiknek néha bizony elkelt a szülői segítség, de élvezettel szorgoskodtak, így egyre csak gyűlt a csuhé és a már letisztított kukoricacső.

Valamikor a termény minden részét hasznosították, hiszen a szép csuhékból a téli estéken babákat, dísztárgyakat készítettek, az alsó fehérekkel a matracokat töltötték meg, nyaranta kivették, lelocsolták vízzel, és ismét megszárították, így frissítették – mesélte Tirhold Kármen elnök. A kukorica az állatok etetésére szolgált, a csutka pedig a legkiválóbb gyújtós volt.

A gyerekek a morzsolás fejlődését is megtapasztalhatták, hiszen eleinte két csövet dörzsöltek össze, majd következett a kézre húzható fogas morzsolóeszköz, később kifejlesztették az ülőszékest, utána a kézi meghajtású mechanikus gépeket, legvégül pedig az elektromos morzsolókat. 

Míg a gyerkőcök élvezettel morzsoltak, a felnőttek is mosolyogva idézték fel az emlékeiket, például a legörömtelibbet, amikor kiürült a kukoricagóré, és „táncdalfesztivált rendeztek” benne.

De még nem vagyok kész! – egy egészen aprócska fiú válaszolt így, amikor elérkezett a csuhézás ideje, s ő bizony a közösségi házban is folytatta a morzsolást, míg a többiek lelkesen készítették a csuhé virágokat, kosárkákat, angyalkákat a kecskédi Busch Józsefné, Wicha Olga iránymutatásai alapján. Olga is igazolta, hogy egykor milyen nagy hagyományokkal bírt a csuhézás, hiszen – mint elmondta – ő nem tanulta, gyerekként édesanyjával csuhézott nagyon sokat. A bemutatott Betlehemet és lábtörlőt 2015-ben felkérésre alkotta a kecskédi múzeum számára, s eleinte tartott tőle, hogy el tudja-e készíteni, de kiderült, hogy a csuhézást nem lehet elfelejteni. Hartmann Józsefné hercegnőkkel érkezett, s mint kiderült, a számtalan kézműves technika elsajátítása után ő maga már felnőtt fejjel szerelmesedett bele a csuhézásba pár esztendeje, épp egy hagyományőrző kukoricafosztás alkalmával. Eleinte ő is virágokat, babákat készített, tudását az internet segítségével csiszolta tovább, így mára egyre bonyolultabb, és egyáltalán nem utolsó sorban szebb alkotások kerülnek ki a kezei közül.

A gyerekek, felnőttek tehát ismét remekül érezték magukat, amiben a hagyományőrzés mellett nyilván „főszerepet játszott” az anyuval, apuval, nagyszülőkkel közösen elöltött idő, a közös alkotás öröme is. A Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Tirhold Kármen ezúton fejezi ki köszönetét a felajánlott kukoricáért, Eck Attilának és Eck Csabának a lábtörlőkhöz elkészített keretekért, Busch Józsefné, Wicha Olgának a kézműves délutánért, a jelenlévőknek a lelkes és kreatív részvételért, vidám hangulatért, s minden segítőnek, aki hozzájárult az ötödik kukoricafosztás sikeréhez.