Vastapsos gála

A műsort a Sardó Táncegyüttes nyitotta meg egy frissen színpadra állított kalotaszegi, mérai koreográfiával. A táncosok a tavaszi szünetben Erdélyben jártak, ahol helyi mesterektől tanulhatták a legényest, a csárdást és a szaporacsárdást, így valóban első kézből ismerhették meg a tájegység gazdag hagyományait.

A gála ünnepélyes megnyitójában Jakab András, a néptánc tagozat tánctanára, a táncegyüttes művészeti vezetője köszöntötte a megjelent vendégeket, majd a Kárpát-medence páratlan népi örökségéről szólt. Beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar néptánckultúra sokszínűsége és egysége ma is összeköti a határokon innen és túl élő közösségeket. Megemlékezett Martin György néptánckutató munkásságáról, valamint azokról a kutatókról és hagyományőrzőkről, akiknek köszönhetően a falusi tánckultúra értékei ma is élő részei lehetnek mindennapjainknak.

Az est folyamán színpadra lépett a Kotyolók Táncegyüttes is, amelynek tagjai szintén részt vettek az erdélyi tanulmányúton. A felcsíki táncokat bemutató „Üzenet a hegyeknek” című koreográfiájuk méltó bizonyítéka volt annak, milyen mély élményeket és szakmai tapasztalatokat szereztek az út során.

A legfiatalabbakat a Tojásszedők csoport képviselte. Az első és második osztályos gyermekek játékos összeállításukban a régi Komárom vármegye népi játékait elevenítették fel. A „Künn a libalegelőn” című koreográfia mosolyt csalt a nézők arcára, miközben a legkisebbek már magabiztosan mozogtak a színpadon.

A Sardó Táncegyüttes ezután egy különösen fontos műsorszámmal tért vissza a színpadra. Az „Ittál-ettél jóllaktál” című koreográfia Tardoskedd farsangi szokásait és táncait dolgozza fel, több évnyi kutatómunka eredményeként. Az előadás az elmúlt időszakban számos rangos elismerést hozott az együttes számára, legutóbb arany minősítést szerzett a Forgórózsa Fesztivál Örökség együttesi versenyén.

A tanszak szólótáncosaival is büszkélkedhet, a folytatásban őket hívta a színpadra Takács Karolina. A táncosok három versenyen is részt vettek: Székesfehérváron, a Mezőföld Virágai mezőnyében, Gyermek Néptáncosok Országos versenyének válogatóján, ahol két arany és egy ezüst minősítést szereztek, valamint tatabányai Forgórózsa Fesztivál keretében megrendezett Vértes Virágai szólótáncversenyen. Ezutóbbi versenyen arany minősítésben részesült Csík Emília és Spilman Bence, Vona Éva Viktória és Futó Máté, Spilman Enikő és Lakatos Raul Roland, Timár Hanna és Sztancsik Mátyás, Krüpl Adrienn és Kószás Balázs, valamint Kámán Kitti és Kószás Viktor párosok. Kiemelt arany minősítéssel térhetett haza Laki Lili és Szabó Mátyás.

A Hejgetők Táncegyüttes sárközi táncokból összeállított koreográfiával lépett színpadra. A „Máma tedd rá, holnap tedd rá, holnapután nem érünk rá” című műsorszámban a Kelemen Piroska keze munkáját dicsérő viseletekben adtak ízelítőt a mind jobban fejlődő tánctudásukból. A csoport számára az idei év számos fellépési lehetőséget hozott, a nyár elején pedig ismét testvértelepülésünkre, Tardoskeddre látogatnak táborozni.

Őket követte ismét a Kotyolók Táncegyüttes. A tavaly összevont két csoportból mára egy igazi együttes vált. Idén mezőségi táncokkal kezdtek el foglalkozni, miközben a nagyobbak segítségével a kisebbek is megtanulhatták a gyönyörű keleti-palóc gömöri táncokat. Újjászületett egy nagyon kedves koreográfia, melynek címe: Égi pásztorösvényen. Az összeállítással Mezei Lajos borzovai pásztornak, táncosnak állítottak emléket, aki gyakran látogatott el a környékünkre feleségével, Margó nénivel.

Ezt követően a gála keserédes percei érkeztek, hiszen idén hat ballagótól, Bálványos Zitától, Csánó Levente Zsolttól, Timár Hannától, Kószás Balázstól, Krüpl Adrienntől, Ruff Botondtól  köszönt el könnyek között Kelemen Piroska, aki a lelkükre kötötte: bármerre is „fújja őket a szél, a táncterem ajtaja mindig nyitva áll előttük”.

A gála utolsó fellépői már ismert vendégként érkeztek a színpadra, hiszen az erdélyi Visai Hagyományőrző Táncosokkal több éves a kapcsolat. A gyerekeknek közösen tanítottak visai táncokat, számos szakmai nap és kölcsönös látogatáson vannak túl. A projekt két év alatt formált eredményét láthatta a közönség eredeti visai eszközökkel, gyönyörű viseletekkel. „Ezeket Piroska úgy varrta, hogy közben a 82 éves visai Rózsi néni, és lánya, Julika tanácsait követte. Miért nőtt szívünkhöz a falu? A válasz egyszerű: kedves emberek lakják, akik a hagyományos paraszti kultúra értékeit hordozzák magukban, rajtuk keresztül könnyen megérthetjük, miért jó táncolni, és tovább vinni a Kárpát-medence páratlanul értékes, de igazi formájában majdnem teljesen kihalt kultúráját, átültetni értékeit a mai világunkba” – hangzott el a tánc előtt, amely megmutatta, milyen is egy igazi „Juhmérés Visában”.

Az est végén a legkisebbektől a legnagyobbakig valamennyi fellépő együtt állt a színpadon. A közönség vastapssal köszönte meg azt a munkát, amelyet a gyermekek, a felkészítőik, és a családok egész éven át végeztek azért, hogy megőrizzék a magyar néptánc hagyományát Környén.

Nagyon köszönöm ezt a hét esztendőt, csodálatos volt veletek dolgozni – hangzott el Horti Károlynétól, aki a Kisfaludy Általános Iskola és AMI művészeti igazgatóhelyetteseként volt a táncosok – ahogy Jakab András fogalmazott – pótanyukája, ám elköszönt az aktív pedagógusi pályától, a stafétát Staudinger Ágotának adta át. Őt biztosan nem hívjuk majd pótanyukának, de már most érezzük, hogy mögöttünk áll, mindenben számíthatunk rá – reagált Jakab András a hála virágainak átnyújtásakor. Vikor Eszter, a Szivárvány Táncegyüttes Egyesületének elnöke is köszönetét fejezte ki a táncosok és a szülők számára, hiszen – mint mondta – mindez nem jöhetett volna létre az ő áldozatvállalásuk nélkül.