Vissza
Bár ők a legnagyobbak, mégis megilletődötten sorakoztak fel a kisebb társaik előtt, talán igazából még át sem érezve, hogy valóban elérkezett a búcsú napja, és hamarosan felváltja a játékot az iskolatáska.
Három, négy évvel ezelőtt kicsit félve, megszeppenve, sírósan, nevetősen érkeztetek. Szüleitek is nehezen engedték el a kezeteket, de ti talpraesett, ügyes hároméves óvodások voltatok és hamar megtaláltátok a helyeteket a csoportszobákban. Ki hamarabb, ki később, de megismertétek az óvodát, az óvoda rendjét. Társaitokkal, barátaitokkal sokat játszottatok. Az évek során sok- sok feladatot vállaltatok. Mindig izgalommal vártátok a naposi feladatok teljesítését... Megtanultatok, egyedül felöltözni, az öltözőben a ruhákat rendben a helyére tenni.
Sokat játszottatok, okosodtatok, tanultatok a három év alatt. Nagyon sok kiránduláson, sétán, erdei óvodában, felfedezésen vettetek részt, ahol rengeteg élménnyel gazdagodtatok – szóltak Pekár Zita főigazgatótól az elköszönés gondolatai, melyhez a kisebb társak versekkel, énekekkel csatlakoztak.
A búcsúzó apróságokat okos békás tolltartóval és ceruzákkal ajándékozták meg, és a környei születésű Wéber Anikó: „Marci és a legvidámabb osztály” című mesekönyvével, amiből a nyári szünetben még biztosan anya, apa olvas, de amikor már ügyesen eligazodnak a betűk világában, ők mesélhetnek majd a kisebb testvéreiknek, társaiknak.
