Versekkel, dalokkal, süteménnyel kedveskedtek a Télapónak
A Mikulást és bájos Manóját minden csoportban versekkel, énekekkel, mondókákkal várták, sőt, még süteményekkel is kedveskedtek a vendégeknek, majd meglesték, hogy mit rejt az ajándékcsomag.
Az ünnepi hangulat már a reggeli óráktól belengte az intézmény folyosóit: piros sapkák, csillogó szemek és izgatott susmogás jelezte, hogy ezen a napon valami egészen különleges dolog készül. Amikor a csengő megszólalt, és minden csoportszobába bekopogtatott a nagy szakállú vendég, a gyerekek egyszerre némultak el, majd mosolyogva, kissé megszeppenve, de annál nagyobb lelkesedéssel köszöntötték a Mikulást.
A Katica apróságainál bizony picit eltörött a mécsest, mert az ablakból előbb távolodni látták a Télapót, de később elmesélte, hogy csak a rénszarvasait látta el élelemmel, hiszen ők is nagyon elfáradtak a hosszú úton.
Ezúttal is voltak apróságok, akiknél bizony elkélt némi bátorítás, hogy közelebb merészkedjenek a Télapóhoz, mások pillanatok alatt magukhoz „ragadták” a csomagot, s több csoportszobában boldogan ölelték magukhoz még a Manóját is, ők pedig megígérték, hogy jövőre visszatérnek, igaz, lesznek gyerekek, akikkel már az iskolában találkoznak.
