A Környei-Bánya felfedezése, a termelés beindítása

Az első kutató fúrásokat 1903. február 16-ától kezdődően mélyítették a festői Vértes-hegység egyik északi nyúlványa, a Vértessomló-hegy tövétől 500 méter távolságban. A munkálatok márciusban is folytatódtak. Először 44,9 méter mélységben másfél, 78 méter mélyen 0,8 méter vastag szénréteget találtak. Mivel a felszín közelében vastagabb széntelepet nem tártak fel, leállították a kutatást, s 1907-ig nem történt említésre méltó, lényeges esemény.

1907. május 31-én egy budapesti ügynök – Schwarcz Ignác – a kutató fúrásokra szénjogi szerződést kötött a Környei Római Katolikus Plébániával, majd másnap hasonló szerződés köttetett Posztóczky Károly környei földbirtokossal. Schwarcz Ignác ezután alakította meg a Környei Kőszénbánya Részvénytársulatot, ám a támogatók keresése nem járt sikerrel, s a szükséges anyagiak híján 1911-ig nem indult be a termelés.

1911-ben a szénkutatási jogot egy bécsi székhelyű bankcsoport vásárolta meg. Az első csille szenet február 11-én termelték ki. 1911. február 9-én Környe határában a felszíntől 2-3 méter mélységben jó minőségű barnakőszenet találtak, itt külszíni műveléssel májusban indult meg a termelés.

1913 áprilisától december 6-áig megépítették a 81,44 mélységű Ferenc aknát, ami a bánya légaknája lett. 1913. július 3-án került sor a bányatelek adományozási  bányahatósági végtárgyalására, amely egyben egy  kolónia beépítettségű lakótelep és kiszolgáló létesítményeinek megépítéséről is döntött. A mélyművelésű bányatérség kiépítése 1914-1915-ben zajlott, 1915-től új fejtéseket telepítettek és gőzerővel folyt a termelés.

Környebánya fellendülése

A település elnevezése a javaslatok alapján mindenképpen Környéhez kellett, hogy kötődjön, mivel a földtulajdonosok türelmesen kivárták a fellendülés időszakát és erkölcsileg is támogatták az új ipari létesítményt. Először a Környei-Bánya, majd a Környebánya nevet kapta, amelyet büszkén emlegettek akkoriban a környék lakói.

1913-tól két lakótelep körvonalai bontakoztak ki, a tulajdonos lányairól elnevezett Hermina és Regina  lakótelepeké.

1924-re már minden lakásba bevezették az áramot, a telep saját áramtermelő dinamóval, és a bánya nagyteljesítményű gőzgéppel rendelkezett. A környező parasztházakhoz képest az itteni lakások korszerűek voltak. Több mint félezer embernek jelentett sok örömet a munkahely és a lakás. A kezdetektől működött orvosi rendelő, kaszinó, általános római katolikus elemi iskola. 1924-ben már széles nyomtávú vasút szállította a szenet Tata irányába.

A válság és a háború hatásai

A gazdasági válság a bányát is elérte, 1930. augusztus 29-én bezárt. A környebányai lakásokat kedvezményes hitellel vásárolhatták meg a bennük élők. A lakók a környékbeli bányákban helyezkedtek el.

A II. Világháború a lélekszámhoz viszonyítva sok áldozatot követelt. Környebányának 42 fő a háborús áldozata, s az 1956-os forradalom is követelte egy környebányai fiatalember életét: az ötödéves orvostanhallgatót, Puskás Sándort október 23-án a rádiónál sebesültmentés közben érte halálos lövés.

Csak 1991-ben adatott meg, hogy társadalmi összefogással emlék készüljön az áldozatoknak, hősöknek.

A háborút és az 56-os eseményeket békés esztendők követték, de Környebánya folyamatosan a lét, nemlét határán mozgott. A bányászkodás hívta létre és a bányászat miatt került mindig nehéz helyzetbe. A hatvanas évek végén a Regina-telepet lebontották, megszűnt az iskola, majd az óvoda. Aki tehette elköltözött.

Korszerűsítés és üdülés

1990-től azonban Környebánya történelemkönyvében új fejezet kezdődött. Az építési tilalmat 1998-ban feloldották, korszerűsítették az elektromos hálózatot, a közvilágítást, Környebánya részt vett a telefonfejlesztési programban, mára mindenki számára biztosított a vallásgyakorlás lehetősége, az élet minden területe szervezetté vált, a rászorultakat fejlett egészségügyi szociális hálózat látja el.

Környebánya Környe községi rendezési tervében külterületi üdülőövezetként szerepel. A törzs települést, közel 250 üdülőingatlan veszi körül, nyári időszakban számtalan turista és üdülővendég keresi fel Környebányát.

Az 1913-ban elkészült, s eredetileg bányaigazgatóságként működő s később felújított épületben, ma már Gyermeküdülő és Erdei Iskolában évente több száz gyermek üdül. A visszaérő vendégek nemcsak határainkon innen, de Szlovákiából, s Ausztriából is érkeznek, ami nem véletlen, hiszen a csodálatos környezetben egy igen színvonalasan felszerelt, gazdag programok sorát kínáló erdei iskola vár mindenkit Környebányán.

A helyiek élete

Környebánya állandó lakóinak száma évek óta stagnál, meghaladja a 250 főt. A községrészen elérhető az egészségügyi alapellátás, internet, kábeltelevíziós rendszer.

A helyiek 2009 nyarán vehették birtokba a megújult Közösségi Házat, amely azóta is tartalmas programok, kulturális és ünnepi események színtere. Az intézményben a Környebánya múltját, bányászathoz való kötődését felidéző fotó- és történeti emlékhelyet is kialakítottak, amely mindazokat várja, akik szeretnének időutazást tenni.

100 éves évforduló

A Környei-Bánya száz esztendővel korábbi megalapítása előtt 2011 áprilisában ünnepi programokkal tisztelgett a környei önkormányzat. A centenárium alkalmából a helyhatóság bányászzászlót adományozott a községrésznek, az elődök tiszteletére emlékművet állíttatott, s Svétecz László szerzésében, szerkesztésében kiadványt jelentetett meg. A helytörténeti füzet azoknak az ismert, vagy névtelen embereknek állít emléket, akik Környebánya hősei voltak, hiszen vállalták nehéz sorsukat: a föld meleget adó kincse, a jó minőségű barnaszén kibányászásával gyarapították az ország gazdaságát.

A kiadványban megelevenedik a település múltja, a bányászok munka- és életkörülményei, a közösségi, társadalmi életük, a községrész olykor hányattatott sorsa, majd újjáéledése. A füzet olyan, mára méltatlanul elfeledett személyeket is megidéz, mint például Posztoczky Károly földbirtokos-csillagász, aki ragaszkodott hozzá, hogy a bánya elnevezésében szerepeljen a „Környe” szó, s akiről egyetlen magyar csillagászként a Holdon két krátert is elneveztek, a Naprendszeren kívül pedig egy 2001-ben felfedezett kisbolygót.

Környebánya nem létezne ma, ha földje nem rejt kincset, szenet. Azonban a sors furcsa játéka, hogy majdnem vesztét is a bányászat okozta: a kitermelés megszűnése az elnéptelenedés határára sodorta. A Környebányán élő emberek összefogása, összetartozása azonban életben tartotta, amely jelzi, hogy méltó utódai azoknak az embereknek, akik 1911-ben megalapították a környei szénbányászatot.

Svétecz László - A Környei-Bánya 100 éves gyökerei (1911-2011)

Forrás: Dr. Ajtai Andor és Dr. Vitális István Vértes szénlelőhelyeiről röviden. Szili Jenő Környei-Bánya és Svétecz László saját gyűjtése nyomán