A templom búcsúünnepe alkalmából január 11-én Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, érseki helynöke és nagyprépostja főcelebrálásában tartottak ünnepi szentmisét az idén 160 éves Római Katolikus templomban a környei, vértessomlói, várgesztesi, és más településről érkező híveknek.

Ez a csodálatos szentmise kicsit megtölt, feltölt bennünket ebben a januári időben. Lehet, hogy hideg van kint és igazi tél, de a lelkünk melegséggel, szeretettel, örömmel tele. Üdvözlünk körünkben – fejezte ki köszönetét a felkérés elfogadásáért Bognár Károly helyettes plébános, majd Beke László polgármester köszöntötte a segédpüspököt a falu egésze nevében. Településünk meghatározó ékköve, szimbóluma ezt a templom, az összetartozás jelképe. Bármilyen irányból is érkezik valaki Környére, az út a templomhoz vezet. Ennek biztosan van szimbolikus jelentése is, nem véletlenül volt nagyon fontos az Esterházy családnak, hogy itt katolikus templomot építsen, s egy tűzvészt követően 1865-66 között Ybl Miklós tervei alapján újjáépíttessék, hogy a mai napig betöltse fontos szerepét a faluban – fogalmazott a polgármester, aki egy, a környei templomot ábrázoló bronz emlékérmével mondott köszönetet. Az érme felirata hirdeti: „Az idők viharában is fennmarad.” A Német Nemzetiségi Önkormányzat nevében Tirhold Kármen fejezte ki köszönetét, s nyújtotta át a „Mi svábok” című, a magyarországi németek életét, történeteit bemutató könyvet, amelyben a környei svábság is megtalálható.

Később Mohos Gábortól elhangzott, hogy több szállal is kötődik ehhez a vidékhez, a nagymamája sváb volt, az ő révén nagyon komoly a kapocs, tehát – ahogy fogalmazott – nem idegenként, hanem olyan emberként érkezett ide örömmel, akinek a gyökerei valahol innen is erednek. Nem véletlenül vannak a templomok a települések középpontjában, hanem mert az Isten felé mutatnak – reagált a polgármester gondolataira, hozzátéve: arra kell ügyelnünk, hogy a mai világ ne vigye el a gondolatainkat más irányba. Mert első sorban az Istennel való kapcsolatunkra kell időt szánnunk, hiszen a földi életünk véges, és a legvégén elé kell állnunk. Jó, ha már most ápoljuk vele a kapcsolatot, ha majd elé kell állnunk, ismerősként jelenjünk meg előtte – fogalmazott, s örömmel üdvözölte, hogy szép számmal jelentek meg az ünnepi szentmisén.

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos, a szemnek, láthatatlan – idézte a szentmise során Saint-Exupéry sorait, majd így folytatta: olyan világban élünk, ahol a szemünket rengeteg csillogással, látványos dologgal igyekszik lekötni a világ. És rengeteg képet kapunk már egészen kicsi kortól, így már nem is működik a fantáziánk. Elhangzott tőle, hogy gyermekként is nagyon sokat olvasott, mindig elképzelte, megalkotta a történetet, s ha később filmként látta viszont, csalódásként élte meg, hiszen nem egyezett azzal, amit ő elgondolt. A film mindig kevesebb volt… - fogalmazott.

A napkeleti bölcsek egy csillagot láttak. A csillag – bár önmagában különleges volt – nem kellett volna, hogy elindítsa őket a hosszú úton abban az időben, amikor ez még ritka volt. Kockázatos, sok-sok veszéllyel. Ezek az emberek mégis vállalták ezt a kockázatot. Mert nem csak a csillagot látták, hanem a szívükben volt egy olyan képesség, amivel felismerték a jelentőségét – vont párhuzamot a korábban idézett Saint-Exupéry gondolatokkal a segédpüspök. Felismerték, hogy ez a csillag egy olyan gyermek születését jelzi, aki nagyon fontos. Mindenki számára. Nem csak ott, ahol megszületett. Felismerték, hogy ez az a gyermek, aki visszaadja a reményt. Ezt a három királyok minden bizonnyal nem tudták, de valahol a szívük mélyén érezték, hogy valami nagyon csodálatos van kibontakozóban… Ahogy Mohos Gábortól, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökétől elhangzott, a bölcsek által vitt ajándékok is jelképezték mindezt. Az arany jelezte, hogy Krisztust királynak tekintik, nem földi, hanem egyetemes, örök királynak. A tömjén az isteni dicsőséget fejezi ki – az imádságunk felszáll az Istenhez, ami számára olyan, mint egy jó illat, mint a tömjén. A mirha pedig arra utal, hogy Jézus az életét adja értünk, hiszen annak idején az elhunytakat azzal balzsamozták.

Szólt Heródes királyról, aki Jézus születését követően pár esztendővel később elhunyt, mégis félt egy kisgyermektől. Mert nem volt meg az a belső látása, mint a három királyoknak. Mert el volt vakulva és teljesen másként közelítette meg a világot. Itt van előttünk két út – a három királyok útja, vagy Heródesé. És ez mindegyikünk előtt ott van: hogy tudok-e befelé fordulni, és a belső látással tekinteni az életemre, a környezetemre, a körülöttem lévő világra, vagy elsősorban az érvényesülés, a másokkal való verseny, a mások legyőzése, bizonyos értelemben leuralása vezet – fogalmazott, majd hangsúlyozta: Jézus arra próbál minket visszavezetni, hogy ne féljünk egymástól és ne veszélyt lássunk egymásban, hanem szeretetre méltó testvéreket, és szeretettel közeledjünk egymáshoz.

Az egyházi ünnephez kötődő vásári hagyományt a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe élesztette újjá először 2016-ban, egy évtizeddel ezelőtt. Az óvoda előtti tér most is megtelt árusokkal, és a szentmisét követően – a fagyos, hideg idő ellenére – sok érdeklődő látogatott ki a rendezvényre. A szervezők pogácsával, teával és forralt borral vendégelték meg a résztvevőket, miközben a Stockerei Trio térzenével gondoskodott a jó hangulatról. A legkisebbek is átélhették a régi idők vásári hangulatát: a zord hideg sem vette el a kedvüket a körhintázástól, örömmel köröztek, és mosolyogva integettek szüleiknek, nagyszüleiknek.