Ha július második hétvégéje, akkor Nemzetiségi és Sörfesztivál Környén – nagyjából három évtizede tették le a rendezvény alapjait, és a „szlogen” igaz is volt 2019-ig, majd érkezett a világjárvány. Két év kényszerű szünet után idén július 8-a és 10-e között minden eddigiek legsikeresebb, sok ezer vendéget vonzó fesztiválját szervezte meg a környei önkormányzat sztárfellépőkkel, gyermekeknek, családoknak szóló díjtalan programokkal, bemutatókkal, és kézműves utcával, amely nem csupán a szemnek, hanem a szájnak is kedvezett.   

Óriási öröm, hogy itt lehetünk, már nagyon hiányoztak azok az események, melyek kiváló találkozási lehetőségeket biztosítottak a baráti találkozásokra, a régen látott ismerősökkel való összefutásra – hangzott el Beke László polgármestertől a szombati ünnepélyes megnyitón, melyet Romanek Etelka, a megyei közgyűlés alelnöke, a tardoskeddi, felsőpatonyi képviselők, intézményvezetők, barátok mellett a környék polgármesterei is megtiszteltek jelenlétükkel. Kérem, hogy jókedvünkkel, barátságunkkal, vendégszeretetünkkel tegyük emlékezetessé a Covid utáni első sörfesztivált! – fogalmazott a polgármester a sörös koccintás előtt, majd a rendezvény maradéktalanul teljesítette a kívánságát: a két nap alatt folyamatosan érkezett a vendégek sokasága.

A kicsiket, nagyokat, idősebbeket a különböző helyszíneken a búcsúi hangulatot idéző forgatag mellett megannyi díjtalan lehetőség is várta, a programban szerepelt virgonckodó játszópark, buborék játszóház, arcfestés, lufihajtogatás, állatsimogató, népi játékok, fa körhinta, láda derbi, a Tardoskeddi Élő Hagyományok Polgári Társulásnak köszönhetően fafaragás, kosárfonás. A kézműves utca kínálatát színesítették – a többi között – textiltermékek, gyöngy- és ásványékszerek, ajándékkavics készítés, beton dísztárgyak, cukormentes lekvárok, sárkány erejű chili készítmények és jalapeno, gravírozás, tardoskeddi méz, levendula kosárkák, no meg Paci Boci sajtkülönlegességek és füstölt hentesárúk.

A nagyszínpadon péntektől vasárnapig több mint 30 fellépő, produkció váltotta egymást, a hagyományőrző, helyi, környékbeli művészeti csoportok, együttesek közül színre lépett a Shirley Band, Balaton Dikor, USNK, Dö’Loorien, DJ Valentino Reas, Burschen Kapelle, a Német Nemzetiségi Dalkör Környe, a Szári Német Nemzetiségi Tánccsoport, a Tardoskeddi Rozmaring Dalkör, a Szivárvány Táncegyüttes, a Schwowischi Buam, a Vértes Expressz, a Környei Magyar Dalkör, és a Környei Mazsorett csoport.

Első alkalommal mutatkozott be szombaton a sportpályán az Airsoft Zone Környe, a bemutató során bárki, kicsi és felnőtt is kipróbálhatta a fegyvereket, és a fűben landoló kilőtt lövedékek összegyűjtése miatt sem kellett aggódniuk, hiszen azok biológiailag lebomlanak. Az airsoft szó egy 6 mm átmérőjű gömblövedéket kilövő alacsony energiájú légfegyverekkel játszott hobbi-sport gyűjtőneve. A sport szerelmese a környei Süli Péter, a kezdeményezésére 2018 júniusában nyílt meg az Airsoft Zone Környe pálya egy korábban igen elhanyagolt területen. A bemutató egyik nem titkolt célja volt a hobbi-sport népszerűsítése a fiatalok körében, kiszakítva őket a számítógép és telefon mellől.

Másodszor érkezett Környére és aratott ismét hatalmas sikert a komáromi Street Generations, ezúttal AirTrack Légszőnyeg akrobatikus bemutatóval, igazolva az Airsoft Zone Környe célkitűzését: a fiatalokat igenis ki lehet szakítani a számítógép és telefon varázsából. Ők már több mint egy évtizede működnek Buzás Tamás vezetésével és mára országos hírre tettek szert. Ezúttal az általuk megalkotott és a mai napig egyedülálló, zenére megkoreografált utcai sport műsorukkal érkeztek, az Utcai Misszió-val, méltó „elő-zenekaraként” Fenyő Miklósnak.

Merthogy sztárvendégekben sem szenvedett hiányt a fesztivál, hiszen olyan együttesek, előadók érkeztek Környére, mint Singh Viki, az Irigy Hónaljmirigy, Desperado, Kökény Attila, Oszvald Marika, Sipos F. Tamás, Baby Gabi, Unicque, DJ Dominique, EnterTrain, a családok, legkisebbek tomboló örömére a Kicsi Gesztenye Klub, szombati sztárfellépőként Fenyő Miklós, vasárnap pedig a Republic.

A Nemzetiségi és Sörfesztivál része a hagyományos nemzetiségi szentmise, melyet vasárnap délelőtt Visnyei László plébános atya mutatott be a történelem viharai során kitelepített német ajkú elhunyt és élő magyarokért, s mindazokért, akiket a sors messzire sodort szülőföldjétől.

A szentmisét koszorúzás és megemlékezés követte a Kitelepítési Emlékoszlopoknál, és annál a faragott emlékoszlopnál, melyet Buják Vince (†) tardoskeddi fafaragó, Környe díszpolgára, és Csányi Gyula készített el 2017-ben.

Hetvenöt évvel ezelőtt egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott Magyarországon és Európa számos országában, köztük a Felvidéken is. Egyetlen józanul gondolkodó ember nem akadt, aki szembeszállt volna ezzel a kegyetlen tervvel és a megvalósítással. Szomorú közös nevezője a nemzeti és nemzetközi szocializmusnak, hogy a kollektív bűnösség elve alapján egész családokat-falvakat voltak képesek marhavagonokba terelni és elzavarni. Az 1947-48-as évek történetének, az otthonukból elkergetett éhezőkkel, és az életükért futó népekkel megtöltött Európa utcáinak egyetlen tanulsága van, mégpedig az, hogy bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet, és vélt bűnt kollektív büntetéssel pedig végképp nem. Emlékezzünk Szent István király ezer évvel ezelőtt Imre herceghez írt intelmeire, melynek így hangzik egy mondata: „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.” Ez a mondat ezer éve igaz – hangzott el az emlékműveknél a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnökétől, aki így folytatta: erről az örökérvényű intelemről is mesélnek nekünk ezek az oszlopok, és a Kopjafa. Kérek mindenkit, ha itt elmegy a két csonka oszlop és a kopjafa mellett, nyissa ki a szívét, hallgassa meg, miről is mesélnek, adja tovább, mert feladatunk, hogy szembe állítsuk a jót a rosszal, a valótlant az igazzal, mert meg nem történtté már nem tehetjük a kitelepítést, de azért igenis tehetünk, hogy soha többé ne ismétlődjön meg.

A koszorúzás előtt Beke László polgármester is megemlékezés fontosságát, a vidámságtól hangos hétvége elcsendesedését emelte ki: a visszaemlékezést a vészterhes időkre, amikor emberek millióival dobálózott a politika, mert nem a többségi nemzethez tartoztak. A mi generációnknak olyan távoli a kitelepítés… lassan csak egy szomorú történelemleckévé halványul az egész. Pedig jó lenne, ha tanulnánk a múlt tragédiáiból, mert e nélkül újból és újból megismétli magát a történelem. Minden nap szembesülhetünk vele, hogy Európában ma is családokat, egész települések lakosságát telepítik át otthonuktól több ezer kilométerre nemzetiségi alapon – fogalmazott, zárásul ismét kiemelve az emlékezés, emlékeztetés fontosságát, s hogy „tudjunk közösen nemet mondani az embertelenségre, hiszen ha mindannyian nemet mondunk, akkor nincs az a hatalom, amely a gonoszságait végrehajthatja”.