arrow-left Vissza

Furcsa haza…

Furcsa haza…
Ünnep
2022. október 24.

Az évszakot meghazudtolóan szép időben tisztelegtek október 23-án a mártírhalált halt Puskás Sándor emlékére állíttatott márványtáblánál Környebányán. Bozó Kucskár Anikó felkészítésében és szerkesztésében a Környei Magyar Dalkör tagjai citeramuzsikával, énekekkel, prózával hajtottak fejet 1956 hősei előtt, emlékezve a 22 esztendős környebányai fiatalemberre is, aki ötödéves orvostanhallgatóként utazott 1956 októberében a fővárosba, ahol 23-án este 8 és 9 óra között a Magyar Rádiónál a budapesti események első áldozataként érte halálos lövés.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepség Környén hagyományosan a református templomban kezdődött, Visnyei László plébános és Nt. B. Kornélia lelkipásztor tartott ökumenikus istentiszteletet, majd a megemlékezés a Művelődési Házban folytatódott, ahol Beke László polgármester vont párhuzamot 1956 és a magyar történelem korábbi eseményei között: sajnos ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, mint a Rákóczi szabadságharc utolsó évében és 1849 nyarán is. A világ bámulta a csodát, hogy egy kis nép szembefordul a nála nagyságrendekkel nagyobb elnyomó hatalommal és győzelemre viszi a forradalmat, azt a forradalmat, mely a legszélesebb alapokon, a társadalom minden rétegén és a legfőbb erkölcsi értékeken nyugszik. De ahogy 1711-ben, 1849-ben, úgy 1956-ban is tétlen maradt mindenki, aki segíthetett volna az elnyomók ellen, és a világ hagyta vérbe fojtani a magyar szabadság fellobbanó lángját.

Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom nem csupán azért volt nagyszerű, mert egy önkényuralmi, az országot rettegésben és elnyomásban tartó kormány ellen lázadt fel, hanem azért is, mert egy hazug, diktatórikus világrendnek kiáltotta: elég! A forradalmi események is bizonyítják ennek a hazugságnak a tényét, hiszen az adott szó ellenére a szovjet csapatok bevonultak hazánkba, a tárgyalásra érkező magyar katonai vezetőket a tárgyalóasztal helyett pedig a börtön fogadta. Malinyin szovjet hadseregtábornok még a Maléter Pállal folytatott budapesti tárgyalásán megígérte a szovjet csapatok kivonását és a megbeszélésen nagyon együttműködő volt, a megbeszélés eredményét pedig jegyzőkönyvben rögzítették, mely szerint legkésőbb 1957. január 15-ig az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarország területét. Maléter Pál ennek tudatában ment el tárgyalni a tököli szovjet laktanyába, ahol már várta a KGB és a tárgyalóasztal helyett a börtön… - idézte az eseményeket, majd a 66 esztendővel ezelőtt történtek üzenetét így fogalmazta meg: 1956 forradalma a demokrácia üzenete, melynek talán legfőbb gondolata, hogy soha nem a népnek kell felelnie a hatalom gyakorlói előtt, hanem a hatalom gyakorlói tartoznak felelősséggel a népnek.

„Furcsa haza” – ezzel a címmel léptek színre verses-zenés emlékműsorukkal a környei és  bokodi Kadarkölykök színjátszósai, az összeállítást a számára kedves versekből, dalokból, jelenetekből szerkesztette és saját gondolaival egészítette ki Dallos Zoltán, a megrendítő műsor társrendezője és koreográfusa Karap Diána volt.

Hallod, hogy pengeti húrjait az Ősz? Avar zörgése, szél suhogása. Minden dallama emlékeket idéz. Mert minden halk szellő susogása mögött ott a vihar emléke, ami egészen máshogyan tépte az Ősznek húrjait. Máshogyan zenélt akkor. Tankok lánctalpainak hangja, zászlók lobogása, puskák dörrenése, sírás és sok bátor kiáltás a fáradt napfénybe: hogy elég volt!...

De jó, hogy hazaértél, Apu! Nézd, Anyu sír, pedig csak apró kavicsok fütyültek el az orrom előtt, csapódtak a falba. Igaz, a konyhaablak betört. Anyu elkapta a karom és magához rántott - nézd, kékül a helye - átölelt és sírt. Apu, vigasztald meg! Te erős vagy, kergesd el a tankokat! Lestem őket, a kapu résein, zúgva, morogva mentek, sokan, nagyon sokan. Kati, a babám, fél egyedül... otthon felejtettük, mikor átjöttünk ide. A pince mélyén unatkozom nélküle. Nem látom az eget, rossz a levegő és Anyu sír. Apu, vigasztald meg! Kergesd el a tankokat!

A fiatalok megrázó átéléssel idézték a forradalmi hevületet, majd a mindent átjáró rettegést, a külső segítségre való várakozás hiábavalóságának felismerését, a remény elveszítését, a maradók és elmenők imáját, az akkori furcsa hazát: Előttem lámpák, mentőkocsi, szendvics, mosolygó piszkosszőke járőr. Mögöttem puskaszó, sötétség, remények temetője. Furcsa haza, az ember fellélegzik, amikor kiér belőle…

A színjátszók szívvel, lélekkel előadott műsorát az emlékező közönség vastapssal, könnyes tekintetekkel köszönte, majd a Kegyeleti Parkban található Kopjafánál rótta le tiszteletét. Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata és Környe Község Önkormányzata nevében dr. Veres Zoltán jegyző és Beke László polgármester, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe részéről Tirhold Kármen elnök és Wéber István, Erl Péter képviselők, Tardoskeddről Tóth Kamil önkormányzati képviselő, a Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei Székkapitányság Környei csoportja nevében Bogár Ferencné, Vitéz Erdei József és nemzetes Dr. Árendás József, a Feszty Árpád Polgári Kör részéről Futóné Bánáti Ildikó és Szántó Attila, a Környei Németek Baráti Köre és Kultúregyesülete képviseletében Dörner István elnök és Kerecsényi József elnökhelyettes, a Kisfaludy Mihály Általános Iskola Diákönkormányzatának részéről Lipót Hanna és Koródi Lili Jázmin helyezte el a kegyelet virágait, a megjelentek pedig az örök emlékezés mécseseit.  

Köszönet a környebányai műsor összeállításáért, előadásáért Bolemányi Magdolnának, Bozó Kucskár Anikónak, Böröczkiné Szűcs Juditnak, Bús Melindának, Domina Józsefnek, Gábor Zsoltnak, Galgovics Ágh Adriennek, Juhász Ibolyának, a környei előadásért Dallos Zoltánnak, Karap Diánának, Jónás Szabolcsnak, Vanya Balázsnak. Köszönet a darabban színpadra lépőknek: Bicsak Andreának, Boldog Zsófiának, Cser Tímeának, Gánics Botond Tordának, Görcsi Majának, Katona Bencének, Kovács Annának, Licskó Noéminek, Pataki Csabának, Tisch Andrásnak, Tóth Elizának, Tóth Kirának, Végh Viktóriának. Köszönet a felvétel készítéséért Hajma Mihálynak, és végül, de nem utolsó sorban köszönet a műsorközlőként közreműködő Eisenbart Győzőnének, aki 2015-től szerkesztette az október 23-ai nemzeti ünnepre minden esztendőben nagy szeretettel és elhivatottsággal a műsort, készítette fel a szereplőket. Az elmúlt évben családi elfoglaltsága nem tette lehetővé, idén pedig úgy döntött, hogy bár elveszik szívének egy darabja, végérvényesen átadja a stafétát.

 

Kapcsolódó galériák
Széchenyi támogatás logó Széchenyi támogatás logó