Ahogy hosszú évek óta, ezúttal is harang kondítása jelezte a megemlékezés 16 órai kezdetét március 15-én Környebányán, ahol citeramuzsikával, katonadalokkal tisztelgett a közösség nevében az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt a Környei Magyar Dalkör, szavalatával Eperjesi Barbara, Halmai Dániel és Roland, majd a jelenlévők a „Süvegem nemzetiszín rózsa” népdal strófáira helyezték el a kegyelet koszorúit, az örök fényességet jelző mécseseket a Hősi Emlékműnél.

A környei megemlékezés 17 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődött a katolikus templomban, és a Művelődési Házban folytatódott, ahol Beke László polgármester a 175 esztendővel ezelőtti győztes forradalmat, és a 200 évvel ezelőtt született költőt, Petőfi Sándort méltatta ünnepi beszédében: Petőfi neve összeforrt a március 15-ei forradalommal, a márciusi ifjakkal… És a forradalommal kapcsolatban mindenkinek eszébe jut a Nemzeti dal vagy, ahogy sokan nevezik, a Talpra magyar! Mi is a Nemzeti dal? Miről szól ez a vers? A tágabb köztudatban egyáltalán nincs benne, hogy a 12 pont valójában az 1847-ben keletkezett ellenzéki nyilatkozatnak, az Ellenzéki Párt programjának a jelszószerű összefoglalása. Mivel egy 30 oldalas pártprogramot kevesen olvastak el, Irinyi József pontokba szedte azt, megalkotva a forradalom programját adó 12 pontot. Petőfi pedig a Nemzeti dalban foglalta össze az esszenciáját, oly módon, hogy mindenki megértse üzenetét: Ha „hí a haza”, mennünk kell, tennünk kell a dolgunkat! Ki kell állnunk a szabadságért, bizonyítani kell bátorságunkat, mely által újból dicsőséges lesz országunk. Mindezt olyan lelkesítően írta meg, hogy a forradalmat követően tömegek csatlakoztak a nemzetőrséghez, később pedig a honvédséghez – fogalmazott a polgármester, majd gondolatait így zárta: nem tudnánk a március 15-ei forradalmat és az 1848-49-es szabadságharcot elképzelni Petőfi Sándor személye, cselekedetei és művei nélkül. Emberi esendőségével, hibáival együtt is olyan örökséget hagyott mindannyiunkra 1848-49 hőseivel együtt, amely stabil alapot jelent a mindennapjainkban, és iránymutatást, hogy mi a feladatunk, ha „hí a haza”!

A polgármester ünnepi beszéde után már hatodik alkalommal színesítette a nemzeti ünnep programját a Környe szlovákiai testvértelepüléséről, Tardoskeddről érkező, 1972-ben alakult férfikar katonadalokkal, Kossuth nótákkal, ezúttal citeramuzsikával és női énekkel kiegészítve, majd következett a Kisfaludy Mihály Általános Iskola énekkarának dalcsokra és a hetedik évfolyam ünnepi műsora, melyben közreműködtek a művészeti iskola néptánc tanszakának tanulói és a Szivárvány Táncegyüttes táncosai.

A forradalom hősei előtt tisztelgő közösség az ünnepi programok zárásaként a Kegyeleti Parkban található Kopjafánál rótta le tiszteletét. Az önkormányzat nevében Beke László polgármester és Pákozdi Ferenc alpolgármester, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe képviseletében Tirhold Kármen elnök és Wéber István, Tardoskeddről Halász Gabriella alpolgármester, Brenkus Judit hivatalvezető, Mészáros Imre és Bara Mihály képviselő, valamint Szabó Ferdinánd hajtott fejet, és a pártok, a Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei Székkapitányság Környei csoportja, a civil szervezetek, az általános iskola diákönkormányzatának képviselői helyezték el a kegyelet virágait, a jelenlévők pedig az örök emlékezés mécseseit Cinkotai Nagy Ince gondolatainak jegyében: A márciusi fellángolás bölcsője volt a magyar alkotmánynak s éppen ezért sírig tartó kötelessége minden ma­gyar embernek, hogy a szabadság ébredésének emlékét, mely csodálatosan összeesik a tavasz ébredésével, minden évben kegyelettel megülje. Csak így érhetjük el, hogy az utódok soha szem elől ne téveszthessék dicső őseik érdemeit.