„Csendes nyári este elnémult a nóta, örökre megpihent a vén harmonika. Barátja is lehunyta két szemét, már csillagok közt játssza az égi zenét.” (Rimai-Skoda Edina)

A szervezők már az elmúlt esztendőben elhatározták, hogy közös összefogással valóra váltják az álmot, az egykori barátok, kollégák létrehozták az emlékzenekart, amely még soha nem muzsikált együtt, erre ez egyetlen alkalomra állt össze...

Az est első fellépőjeként Herczog Ricsi harmonikaművész sarkallta többször is vastapsra a színháztermet megtöltő nagyérdeműt, majd az 1996-ban alakult, oberlausizeri Fröhlich Zeneiskola Harmonika zenekara: egyszerre 19 fiatal és felnőtt harmonikázott Schmidt Kordula irányításával, billentyűs, dobos és basszusgitáros hangszer kíséretében. A mintegy három órás harmonikaestet a Wéber Imre emlékzenekar zárta. Baudentisztl Márton, Csanálosi László, Erl József, Halász József, Hartman József, Kurucz Kornél, Markó Gábor, Németh Attila, Orlovits János, Orlovits Martin, Schneider György, Selmeci Ervin, Zettisch Ferenc egyszeri formációjának örömmuzsikálása méltán koronázta meg a rendezvényt, melynek sikerét jól érzékeltetik Varga Katalin, a közösségi oldalon megosztott gondolatai:

„Köszönjük Imi! Ugyan a mai estén a harmonikád nem kelt életre, néma maradt az érted, az emlékedre égő gyertya fényében, de összehoztál sok-sok zenészt, harmonikást és egy teltházas közönséget. Ahogy hallottuk a Te ötleted volt, hogy legyen egy ilyen est, amikor sok-sok harmonikás, zenész találkozik, hogy öröm zenéljenek a közönségnek. A sors sajnos közbeszólt, így nélküled kellett már megvalósulnia, a Te emlékedre. Számoltam a neved alatt muzsikáló Wéber Imre Emlékzenekar résztvevőit, akik erre az egyetlen alkalomra álltak össze, gyakoroltak, hogy felidézzék a zenén keresztül az emlékedet. Először azt gondoltam, hogy 13-an vannak, talán nem szerencsés, aztán megpillantottam a harmonikád, ami bár néma volt, de ott voltál Te is, nem 13-an zenéltek... Egészen biztos, hogy boldog voltál és együtt muzsikáltál ma este a társaiddal, ott fenn azon a másik harmonikán, amelynek a dallamai örökké szólnak! A nézők nevében köszönet a szervezőknek, akik megvalósították az álmod, köszönjük, hogy részesei lehettünk ennek a csodás előadásnak, ahol látszott, hogy minden egyes résztvevője élvezte a zenét. Herczog Ricsit, aki eddig nem ismerte, most bizonyára belévésődött a neve az elméjébe, olyan virtuóz harmonikajátékkal örvendeztette meg a közönséget, hogy szinte nem akarták leengedni a színpadról. A Németországból ideutazó harmonika zenekar csak fokozta a hangulatot, olyan szépen szólt a sok hangszer egyszerre. Aztán emlékedre összeállt zenekar, melynek tagjai éppen, hogy csak túljutottak fiatalságuk derekán, úgy játszottak, olyan örömmel, mintha sosem akarnák befejezni. A közönség a közel 3 órás koncert végén hálásan tapsolt és élvezte volna még ki tudja meddig az előadást, az előadók játékát. Köszönjük Imi, hogy pár órára elfelejthettük minden gondunkat, és csak a zenére figyelhettünk, „mert mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban, és akinek szép a lelkében az ének az hallja a mások énekét is szépnek!” Legyen áldott az emléked!