Emlékeim szerint mindig rajzoltam. A vonal, a szín meghatározó, gondolkodni leginkább képekben tudok. Az álmaim intenzívek, színesek, maradandóak, visszatérőből sok van. Nem hagynak nyugodni régen volt családtagjaim. Éveim számával, mint mindenkinek, nekem is arányosan nő halottaim száma. Tartozásom letudhatatlan, talán képekben leróható. Igyekszem, van restanciám a következő évekre. Az itt látható munkák az elmúlt pár év hordaléka, tudatosságot, koncepciót ne keressen senki bennük, csak ami munkált bennem azt festettem ki magamból – a többi között ezekkel a gondolatokkal ajánlja Soltész László a látogató számára az „Emlék-képek” című kiállítását, amely április 28-án nyílt meg a környei Művelődési Házban.

A Kisfaludy Mihály Általános Iskola grafika tanszakának vezetője szerint „családi vonás a nyughatatlanság, a jövés-menés.” Mire megszerezte a biológia-rajz szakos tanári diplomáját, öt-hat iskola padját koptatta, belakva a fél országot. Környén 1994-től dolgozik, az általános iskola negyedik munkahelye a közoktatásban. Előtte volt raktári munkás, rajzfilm stúdióban segédoperatőr, nevelőintézetben nevelő, nyaralótelepen kertész, portás…

Talán nem mindenki tudja, hogy a Művelődési Házban előadott számos színdarab festett textilháttere dicséri a keze munkáját, adventi bögrék őrzik grafikáit, és Környe egyik legfájdalmasabb emlékműve is neki köszönhető. A vasútállomás melletti, egy sínt, egy vasúti kocsi kerekét, s egy bőröndöt ábrázoló emlékmű terveit és a bronz domborművet 2007-ben, a kitelepítés 60. évfordulójára készítette el a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a helyhatóság felkérésére, az emlékmű mellett két éve felállított keresztet is ő tervezte.

A majdnem 30 olajfestményből összeállított tárlat megnyitóján Fellner Richárd szólaltatta meg Soltész László imádott hangszerét, a szaxofont, és varázsolta el a közönséget, a képeket pedig egykori tanítványa, dr. Zinkné Trézl Adrienn ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, kiemelve karizmatikus személyiségét. Nincs olyan festményem, amely alkotása közben ne hallottam volna magamban tanító szavait... Laci nem csak a festésre tanított, hanem arra is, hogyan nézzünk a világra. Olyan komplex szemléletet adott az életről, amely nem csak 20 éve, hanem a mai napig megállja a helyét… Ha nem belülről fakad az alkotás iránti vágy, ha nincs meg a belső motiváció, csak a külső kényszer, akkor sem az alkotó, sem pedig a mű nem lesz értékes és elfogadható. Ezt adta nekem a Tanár Úr. A belső motivációt ahhoz, hogy fessek… - fogalmazott az egykori tanítvány, napjainkra igen termékeny alkotó.   

Soltész László kiállítása a nagyteremben, valamint az előtérben a grafika tanszakos diákjainak alkotásai, az általános iskola alsó tagozatos osztályainak bemutatkozó, kézműves tablói június 2-áig láthatóak a Művelődési Házban hétköznapokon 10 és 17 óra között, hétvégén rendezvények ideje alatt.