Pár hónapja megcsörrent a környei Művelődési Ház telefonja, és egy nagyon kedves hang valahogy így fogalmazott: Bodó Erzsébet vagyok, szeretnék Önöknél könyvbemutatót tartani, és szeretném megtudni a lehetőségeket. A beszélgetésünk tartott (szerintem) legalább 20 percig. És mintha az első pillanattól ismertem volna. Rendszeresen egyeztettünk, és természetesen a könyvét is elküldte a számomra. Épp akkor érkezett meg, amikor pár napos pihenésre indultunk. Nem volt kérdés, a könyv jön velünk…

És nem tudtam letenni... Erzsébet életrajzi regénye annyira őszinte, olyan gyönyörűek a jellemzései, a dialógusok, a leírások, a meglátásai, életérzése és megérzései, hogy egyszerűen magával ragadja az olvasót. Persze minden ember másként éli meg a történetet, Erzsébet történetét, de hiszem/tudom, hogy mindenki gazdagabbá válik tőle.

És május 12-én elérkezett a könyvbemutató, a személyes találkozás napja a környei születésű, ma Hatvanban élő Bodó Erzsébettel, a „Terelt életút” című életrajzi regény szerzőjével, főhősével, a történet mesélőjével.

És mintha már régóta ismertem volna. És a könyvbemutatóra érkezők is (ha nem is ugyanezt), de hasonló érzést élhettek át. Erzsébet meleg szeretettel szólt Környéről, az itt élőkről, hogy bár ma távol az otthona, a szíve mindig is visszahúzta, s hogy még ma is őrzi a nagyszülőknél töltött csodaszép nyarak emlékeit. Merthogy Bodó Erzsébet nagyszüleit Heves megyéből telepítették be a faluba annak idején, ám a sors úgy hozta, hogy még csak öt éves volt, amikor szüleivel visszaköltöztek. A történetét alakító események rámutatnak, hogy életünket miként tereli egy felsőbb erő, miközben jól érzékelteti azt a kettősséget, amely napjaink minden pillanatában jelen van: a boldogság tündöklő magassága és a szenvedés mélysége csak hajszálon függ, mindig ott lebeg felettünk a megpróbáltatások pallosa.

A könyvbemutató során volt jóleső mosoly, hangos nevetés, izgalmas véleményütköztetés... és bizony könnyek is... De azok is amolyan jólesőek, hogy végre kicsordulhattak...

Hát ezért (is) született ez a könyv... emléket állítani, rámutatni egy átlagosnak talán nem nevezhető életút, sorsszerű szerelem, szeretet, fájdalmas elmúlás, hullámok és völgyek  kapcsán a magasabbrendűség létezésére, a gyász feldolgozására, arra, hogy az életünket bizony terelik... akkor is, amikor szemrehányóan az égre pillantunk: MIÉRT?

Erzsébet tudja a választ, és könyvében meg is fogalmazta... és szerencsések, akiket az égiek a könyvesboltok polcain, vagy az interneten a regényéhez terelnek...

Salamon Gyöngyi