Magyar idő szerint 1920. június 4-én 16.32-kor írták alá a versaillesi Nagy Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján a trianoni békediktátumot. Kihirdetésekor az egész Nagy-Magyarország területén egy órán át zúgtak a templomok harangjai. 101 esztendővel később ugyanebben az időpontban kondultak meg a környei Római Katolikus Templom harangjai, és szóltak egy percig. A járvány miatt a környei önkormányzat idén sem szervezett közös főhajtást, 2021. június 4-én, délután fél ötkor mégis többen gyülekeztek a 2018 nyarán átadott Trianoni Emlékműnél.

A békeszerződés következtében a Magyar Királyság lakóinak száma 18.2 millióról 7.6 millióra esett vissza, a királyság elveszítette területének több mint kétharmadát: a termőföld 61.4, a faállomány 88, a vasúthálózat 62.2, a kiépített utak 64.5, a nyersvas 83.1, az ipartelepek 55.7, a hitel- és bankintézetek 67%-át. Gróf Apponyi Albert a diktátum kényszerű tudomásulvételekor így fogalmazott: Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.

A Trianoni Emlékmű alapja, talapzata a történelmi Magyarország hiteles térképe, amely érzékletesen mutatja be a széttöredezettségét. Az alkotó az alapon egy nagy oszlopot helyezett el, amin a Szent Korona ábrázolása látható. Az oszlop négy oldala a négy világtáj felé fájdalmas asszonyokat jelenít meg, a fájdalom emlékeztet: a politika szét tud szakítani embereket, de nemzetet nem. Az emlékműnél a környei önkormányzat, a Történelmi Vitézi Rend Komárom-Esztergom megyei Székkapitányság, a Környei Római Katolikus Plébánia képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit, az örök emlékezés mécseseit.