A kitelepítés hetvenhatodik évfordulójára rendezett megemlékezés kezdeteként augusztus 27-én Rorhbacher János helyettes plébános celebrált szentmisét a környei római katolikus templomban, majd a vasútállomás melletti emlékműnél Tirhold Kármen, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s idézte fel a kitelepítés előzményeit, valamint az 1947. augusztus 27-ei környei eseményeket.

A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén a belügyminiszter Nagy Imre terjesztette elő a kitelepítési alaprendelet tervezetét, amely a hazai németség kollektív bűnösségén alapult. A jelenlévő 16 miniszterből kilencen igennel, ketten nemmel szavaztak, öten tartózkodtak. Nagy Imre 1946. január 15-én adta ki a kitelepítés végrehajtását szabályozó rendeletet. Rajk László akkor így nyilatkozott: sváb kitelepítés az ország elsőrangú gazdasági és politikai kérdése, ezért már Nagy Imre elvtársam is a legnagyobb figyelmet fordította a svábok kitelepítésének megszervezésére. Tovább haladva az általa lerakott alapokon, sikerült is a kitelepítés lebonyolítását úgy megszervezni, hogy június végéig a kitelepített svábok száma már elérte a 130-135 ezret. Ezen a napon, 1947. augusztus 27-én kellett 101 környei családnak könnyek között, bánatban elhagyni hazájukat, otthonukat. A szomorúság, félelem, de a méreg is és a lelki megrázkódtatás elbódította a kitelepítésre várókat. Kétségbe voltak esve. A tanácsnál kellett jelentkezni. Ott a Kitelepítési Bizottság regisztrálta az embereket. Kivitték őket az állomásra, ahol síró, jajveszékelő emberek sorakoztak. Ez a vasútállomás tele volt gyászoló emberekkel. Személyszállító kocsi nem volt számukra. A szállítás a marhavagonban, melybe 30 személyt bezsúfoltak, embertelen volt… 8 nap marhavagonban eltöltött, kínokkal teli utazás után az új hazába érkeztek. Nyomor, fájdalom, sírás és diszkrimináció töltötte meg szívüket. Elvették a hazájukat. De még remélték, hogy győzhet az igazság, és egy napon visszatérhetnek a régi hazába… Honvágy kínozta az időseket, és a fiatalokat is. Magyarországon németek, Németországban magyarok voltak. Gondoljunk csak bele: a Felvidékről elűzöttek ott magyarok voltak, itt pedig tótok lettek egyetlen nap alatt. Ezek a sebek igen fájdalmasak és kitörölhetetlenek a történelemből – fogalmazott az elnök, majd a Német Nemzetiségi Dalkör előadásában elhangzó „Glocken der Heimat” és „Wenn die Schwalben” énekek idézték meg a kitelepítettek fájdalmas visszavágyódását, honvágyát.

A megemlékezés zárásaként a Kitelepítési Emlékműnél Környe Község Önkormányzata képviseletében Pákozdi Ferenc alpolgármester és Orlovits Tímea jegyző, a Környei Római Katolikus Plébánia nevében Visnyei László plébános és Rorhbacher János helyettes plébános, a Környei Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Tirhold Kármen elnök és Erl Péter, Wéber István képviselők, a Környei Németek Baráti Köre nevében Dörner István elnök és Kerecsényi József elnökhelyettes helyezte el a kegyelet virágait.