Nagy nap volt szerdán Környén: a község apróságai birtokukba vehették az újjávarázsolt óvodájukat… a község lakossága összefogott, s a helyi és járási társadalmi-gazdasági szervek segítségével felújították a korábban tarthatatlan állapotban lévő óvodát… bensőséges ünnepség keretében adta át az óvodát Beke Ernő tanácselnök Kőhalmi Imréné vezető óvónőnek… - jelent meg a Dolgozók Lapjának 1973. november 7-ei számában az örömteli hír.

A fél évszázados születésnapot ünnepelték november 17-én a Vackor Óvodában, s a Bölcsőde egy évtizedes fennállását. Az eltelt évek, évtizedek emlékeit idézik a folyosón és a tornateremben a korabeli és közelmúltban készült fotók is, amelyek december közepéig tekinthetők meg.

„Régi mesékre emlékszel-e még? Volt egyszer rég, volt egyszer rég. Szép tavaszon ragyogott fenn az ég, volt egyszer rég, volt egyszer rég...” – csilingelte az intézmény kamarakórusa a gyerekek ünnepi műsora után, a vendégek, egykori óvodavezetők, kollégák, első kisovisok múltidézése pedig igazolta: csodaszép meséket, emlékeket őriznek. „Katika” saját bevallása szerint nagyon szeretett az oviba járni, igaz, gyakran megszökött, de csak azért, mert a közös séta útja az otthonuk előtt vezetett el, s ő „hazaugrott”. S ha már séta… Lacika egyszer már az ovihoz visszatérve kezdett panaszkodni, hogy nagyon fáj a lába, s akkor derült ki, hogy a cipőket fordítva viseli…  

Az ünnepségen Pekár Zita intézményvezető az „ősidőkre” Eisenbart Győzőné szakdolgozata, Schweininger Dezsőné Mariska néni elbeszélése alapján tekintett vissza. Az 1952-es VB jegyzőkönyv alapján Környén 2 csoporttal működő óvoda létezett Óvári Gizella vezetésével, 86 kisgyermekkel. A nagy létszámra való tekintettel 1959-ben 2 csoportból háromra bővült, mindegyikben egy óvónő és egy dajka nevelte, óvta a gyerekeket. Már abban az időben saját konyhával rendelkeztek, a gyermekek mellett odajártak ebédelni a tanítók, tanárok. A dadus nénik segítettek a konyhai dolgozóknak, hiszen abban az időben nem voltak mirelit és félkész ételek, mindent ők maguk készítettek. Azonban hiába bővítették az óvodát három csoportra, továbbra is a nagyon zsúfoltak voltak a csoportszobák 40-46 gyermekkel. 1967-ig nem volt vezetékes víz sem, a kapu melletti kerekes kútról hordták a vizet a főzéshez, tisztálkodáshoz, takarításhoz. Minden csoportban külön szenes kályha volt. A dajkák lapátolták a szenet, hordták a fát, s már vasárnap délután bekészítettek a kályhába, hogy kora reggel be tudjanak gyújtani, mire a gyerekek érkeznek, meleg legyen. Az óvodához tartozó hatalmas kert bérbe volt adva, de miután 3 csoportra bővítették az intézményt, elkezdték óvoda udvarrá alakítani: bekerítették, felszántották, fűmagot vetettek, elkészültek a gyerekeknek szánt homokozók is.

Kőhalmi Imréné, az akkori vezető nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a gyerekek biztonságos, és kulturált környezetben töltsék napjaikat. A szülők segítségével gesztenyefákat ültettek.

Beke Ernőt, aki 60 éve kezdte meg tanári pályáját Környén, 1971-ben tanácselnökké választották, az ő kezdeményezésére és vezetése alatt kezdték meg az új óvoda építését.

Az ovi másfél évig az iskola gyakorlati termeiben és a Művelődési Házban működött, majd 1973. november 7-én kinyitotta kapuit a 3-6 éves gyerekek számára a 3 csoporttal, főzőkonyhával rendelkező intézmény, amely már akkor kicsinek bizonyult. A régi iskola épületét 1980-ban alakították át: 3 csoporttal és egy tornaszobával bővült az óvoda, így született meg az 1. és 2. számú megnevezés.

Kőhalmi Imrénét követően 1983 és 1993 között Rehoregh Ernőné, 1994-től 2000-ig Sárosi Tiborné, 2000 és 2017 között Nikáné Vadász Erzsébet, majd 3-4 hónapot Vanyáné Kalocsai Mária vezette az intézményt, 2017 októberétől Pekár Zita.      

Újabb mérföldkő volt az óvoda életében a 2013-as esztendő, hiszen megépült az új csodálatos óvoda és bölcsőde, amely Beke László polgármester és a falu képviselő-testületének keze nyomát és fáradságos munkáját dicséri – fejezte ki köszönetét az óvodavezető.

A szakmai tevékenységről elmondta, hogy 2013-ban és 2017-ben az új óvodában Nikáné Vadász Erzsébet vezetése alatt elnyerték a Madárbarát Óvoda, és Zöld Óvoda címet, melyet azóta is őriznek a sikeres pályázataiknak köszönhetőem, így idén már az Örökös Zöld Óvoda elismerésre pályáztak.

Számos fórumon visszük hírét az óvodánknak. Évente több felnőtt és gyerek csoport is látogatja intézményünket, és számos pozitív visszajelzést kapunk. Partneri kapcsolatainkra nagy hangsúlyt fektetünk, hogy megismerjék az óvodánk színvonalas munkáját. Odafigyelünk az épület álagának megóvására, a rendszeres karbantartási munkálatokat nem hanyagoljuk el. Az idejáró gyerekek és felnőttek jól érzik magukat a barátságos, vidám összetartó közösség légkörében. A gyerekek többféle plusz foglalkozásokon is részt vehetnek igényeik szerint. A magas színvonalú fejlesztést mutatja, hogy jómagam és jól képzett kollégáim, szívükön viselik vackoros gyermekeinek fejlődését. Intézményünknek jelenleg 44 aktív dolgozója van. Nagy örömünkre szolgál, hogy a nyugdíjazások miatt megüresedő álláshelyekre mindig több jelentkező közül választhatunk, ami azt mutatja, hogy szívesen jönnek ide dolgozni az új kollégák – fogalmazott az óvodavezető, egyben köszönetét fejezte ki mindazért a rengeteg segítségért, melyet a környei önkormányzattól, egyesületektől, intézményektől, a környei emberektől kapnak.

Az I-es oviban nagyon jól működött a főzőkonyha, de vajon hogy került el a II-esbe? Nagyon sokáig bizony kézikocsin húzták a dadus nénik, nem hiszem, hogy most díjazná ezt a NÉBIH – elbeszélések alapján idézte a múltat Nikáné Vadász Erzsébet, hiszen ő 2000-ben érkezett az intézménybe, amit még úgy hívtak, hogy Napközi Otthonos Óvoda Környe. Amikor ideérkeztem, nagyon összeszokott nevelőtestület dolgozott együtt a dadus nénikkel, magas színvonalú szakmai munkát végeztek magas hivatástudattal. A technikai felszereltségünk egy diavetítőből, fényképezőgépből és óvodánként egy-egy magnetofonból állt, és az irodámban volt még egy óriási nagy villanyírógép, amit nem tudtam használni. Ezért az önkormányzattól kikönyörögtem egy számítógépet, amin lehetett írni, és volt rajta egy príma kis leltárprogram. Kaptam egy óriási nyomtatót, amit ha bekapcsoltunk, akkor szerintem a falu mindkét végén lehetett hallani, hogy az óvodában munka folyik – emlékezett. Mint mondta, szívügyévé vált a fejlesztés, de az intézmény vezetése mellett nehéz feladat volt. Örömére rátalált Vanyáné Kalocsai Máriára, akit szintén érdekelt a téma, ő is elvégezte a főiskolán a szakot. Bár a státuszt nem kapták meg azonnal, a fejlesztést „ellopott időkből” oldották meg, végül beérett a gyümölcs, s még napjainkban sincs sok olyan óvoda, ahol fejlesztőpedagógus dolgozik.

2003-ban neveztük el Vackor Óvodának, akkor tartottuk az első gálaműsort, és olyan sikeresnek bizonyult, hogy felmerült, minden évben ismételjük meg. Így teremtettük meg a hagyományát. Nagyon vártuk már, hogy végre egy helyen dolgozhassunk egy korszerű óvodában. S egyszer csak érkezett is a jó hírrel a polgármester úr. A képviselők kiválasztották a helyét, jöttek a régészek, utána a tervpályázat, s 2012 szeptemberében került sor az alapkőletételre. Voltak zökkenők, de végül megépült ez a gyönyörű szép intézmény. Visszatekintve az elmúlt időszakra, és a nyugdíjas dolgozóknak is mondom: nagyon jó érzés hallani, hogy sikeres gyerekek kerülnek ki innen, sikeresek az iskolában és az életben – hangzott el a korábbi óvodavezetőtől.

Igen, elkészültek az épületek, és ez jó dolog. De attól ez még nem vált óvodává – folytatta a gondolatot Beke László polgármester, példaként említve a szükséges dokumentumok elkészítését, az eszközök beszerzését, amelyekkel úgy fejleszthetik a gyerekeket, hogy ők nem is veszik észre, játékként kezelik, merthogy nekik az a dolguk. És jön a lényeg: a humán. Kellenek a gyerekek és az óvodai dolgozók. Szándékosan nem csak pedagógust mondok, mert mindenki fontos, aki itt dolgozik – sorolta a polgármester. Ez az a hely, ahol a gyerek az első nagy szociális meccseit megvívja a nagyközösségben. Itt meg kell tanulni együtt játszani, egymást segíteni, nagyon sok mindent. S ha ezt jól csináljátok, akkor sikeres felnőttek lesznek. S hogy itt milyen fontos dolgok szövődnek, azt a saját példámon tudom: vannak barátságok, amik azóta tartanak. Aztán kell a hivatástudat, s a boldogság, hogy mennyire szerencsések, mert az a munkájuk, amibe szerelmesek. Erre én láttam ma egy jó bizonyítékot: amikor szerepeltek a gyerekek, láttam a csillogó szemeket. Mindent elmondtak… - fogalmazott, köszönetét fejezve ki mindenkinek, hogy világszínvonalon végzik ezt a munkát, s hogy a közösség megmutatja magát kifelé is. Példaként említette a kamarakórust, az adventi programokat, a gyereknapot. Nagyon köszönöm mindannyiótok munkáját, s nem csak a mostaniaknak, hanem az elődöknek, hiszen mi tőlük tanultuk, őket követtük – nyújtotta át a szeretet virágait az egykori intézményvezetők, s rajtuk keresztül jelképesen valamennyi jelenlévő számára, Troll Krisztina óvodavezető-helyettes pedig ezekkel a gondolatokkal Pekár Zitának, a „kőművesnek”: újra kellett építeni egy közösséget. Nagyon sokan vagyunk, de nagyon jó kis közösséget sikerült felépítenünk, új hagyományokat teremtettünk, hiszen ezek nélkül nem létezik közösség. Hasonló vonalon haladunk, mint elődeink, amit „kitapostak” nekünk, de ezért mégis egy kicsit új életet teremtettünk. Nagyon köszönöm mindannyiunk nevében, hogy Zita lehetőséget biztosít a módszertani szabadságra, hogy annyit és úgy adhatunk, hogy az megfeleljen az itteni hagyományoknak és a közösség érdekeinek. Te is öt éves lettél, nagyon köszönjük a munkád!

A köszöntéshez csatlakoztak a Nő Klub tagjai is, akik szintén évek óta ápolnak szoros, baráti kapcsolatot az óvodával, majd három Marika néni vehetett át Aranydiplomát első óvodásaiktól.

Rehoregh Ernőné 1966-ban szerezte meg az óvónői diplomáját, 3 év múlva már a Gyémántdiploma várományosa. Marikát mindenki vidámnak, jókedvűnek mindig mosolygósnak emlegeti. Sok szeretettel végezte oktató-nevelő munkáját. Nagyon sok környei óvodást nevelt, készített fel az iskolai életre. Nagyon fontosnak tartotta a szakmai fejlődést nem csak saját maga, hanem nevelőtestülete számára. Az ő vezetése alatt az óvoda egyre nyitottabbá vált az új óvodapedagógiai irányzatok felé. 2011-ben a Környe Község Önkormányzatától Pedagógiai Díjban részesült.

Sárosi Tiborné 1973-ban a Soproni Óvóképző Főiskola esti tagozatán szerzett óvónői diplomát. 1974-1989-ig óvodavezető helyettes, majd 1994-2000-ig óvodavezető volt. Az Óvodai Nevelés folyóirat XLII. (42) évfolyam 11. számában publikációja jelent meg. Vezetése alatt több sikeres pályázatban részesültek a környei gyermekek. Marikát mindig csinos, kopogós cipős, mindig precíz vezetőként emlegették.

Bella Sándorné 1972-től dolgozott a Környei Napközi otthonos óvodában, 1973-ban a Esztergomi főiskolán szerzett óvónői diplomát. Hivatástudattal, gyermekszeretettel végezte munkáját. Nagy gondot fordított a gyermekek játékára, az együttjátszásra, családias szeretetteljes légkör kialakítására. A szülőkkel, családokkal jó kapcsolatot ápolt. 2008-ban Pedagógiai Díjat, 2013-ban Pedagógus emlékérmet kapott.

Az ünnepi eseményen a képzeletbeli emlékkönyv lapozását ezekkel a gondolatokkal zárta Pekár Zita: Továbbírjuk az óvoda történetét. Tovább bővítjük az emlékkönyvben szereplő képek sorát, és nap, mint nap azon munkálkodunk kollégáimmal, hogy a ma 50 éves intézményünk tekintetében a híd szerepét is betöltsük, hiszen feladatunk a múlt értékeinek megőrzése, a jelen gazdagítása sok-sok olyan értékes nappal, héttel, évvel, amit a jövő nemzedékei számára továbbadhatunk, hogy majd 50 év múltán a mostani pici ovisaink is büszkeséggel nyithassák ki az intézmény emlékkönyvét.