Elsősorban az a célja ennek a hétnek az óvodánkban, hogy ezzel a hagyománnyal is megismertessük a gyermekeket.

A farsang, mint ünnep titokzatos, akár csak az álarc, amik mögé bebújhatunk, amik mögött rejtőzködhetünk a farsangi mulatságokon. Története, hagyományai, a hozzá kötődő legendák kimeríthetetlenek. Neve, egy bajor-osztrák szóból eredeztethető, a Faschingból, ami böjt előtti éjt jelent.  Régi szokás szerint az utolsó három nap során zajlanak a mulatságok, amit népiesen farsang farkának neveznek, és húshagyókeddel záródik.

Farsang idején elterjedt volt, hogy a farsangi bálokat rendeztek. Ez vidéken kiemelkedő eseményének számított. Faluhelyen a farsang legjellemzőbb eseményei közé tartoztak az álarcos, jelmezes farsangi felvonulások.  A farsang jellegzetes süteménye volt a fánk és a rétes. A sok étel fogyasztásától az év bőségét remélték.

Természetesen óvodánkból sem hiányzott a fánk, amelynek az illata belengte az egész intézményt. A heti programok között szerepeltek zenés, színekhez kapcsolódó bolondságok, a fordított nap, vagy éppen a nappali pizsama parti. De még a tornatermi foglalkozások is új színezetet kaptak, farsangi kupa, vagy éppen bohóc torna keretei között.

Február 9-én pedig hatalmas mókával, igazi jelmezes mulatsággal zárult a hét. A rengeteg maskarába bújt gyermek, felnőtt megmutatta, hogy mennyire színes, változatos tud lenni egy ilyen nap. Jól megfért egymás mellett a gólya, béka, madárijesztő, királylány, sellő, indián, az állatok serege, a sok harcos, és természetesen a rendőri felügyelet sem hiányzott.

A farsangi időszak lezárásaként hamvazószerdán, február 14-én ismét felelevenedett egy hagyomány az óvoda kerítésén belül. A télűzés, vagy kiszebáb égetés hosszú évek óta jelen van az ovisok életében. Rongyokból, papírokból készült, seprűre állított bábu jelképezi a hosszú hideg telet, a betegségeket, rossz dolgokat, bajokat, rossz szellemeket. A babona szerint ennek a bábnak az elégetése elűzi a gonoszt, a telet, a betegséget, és a mindennapi bajoktól megszabadítja az embereket.

Ez a hagyomány is egy természettel összefüggő jeles nap, alkalom arra, hogy a gyermekek jobban megismerjék a magyarsághoz köthető népi hagyományokat, szokásokat.

Természetesen idén sem elégedtek meg csak a tűzgyújtással, bábégetéssel a jelenlevők. Napokig készültek különböző zajkeltő eszközök készítésével, és gyakorolták a jól ismert rigmusokat. A „menjen és tél, jöjjön a tavasz” felkiáltások után felcsendült a maskarások mondókája, végül pedig elénekelték a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt.

Remélhetőleg sikerült elkergetni a telet, nyílhatnak a krókuszok, hóvirágok, ibolyák és hamarosan megérkezik az igazi kikelet.

Kovács Mónika