2024. július 4-én hajnali 3-kor útnak indultunk, meg sem álltunk Ártándig, a határátkelőig, majd Királyhágón pihentünk egy keveset. Utunkat Torockónak vettük, útba ejtve a Tordai-hasadékot, egy megmozgató sétát téve a háromezer lépésnyi sziklafolyosóban.

Torockó Erdély legnyugatibb székely végvára, mindig ámulatba ejtő, nem hiába soroljuk a legszebb települések közé. Itt töltöttünk szűk egy napot, melybe pár ifjú csoporttag „belesrófolta” a 1117 m magas Székelykő megmászását is.

Másnap tovább indultunk Szejkefürdőre a Mini Erdély Parkba, amely utolsó szejkefürdői látogatásunk óta épült. Nagy élmény volt Románia egyetlen tematikus makett parkját végigjárni, amelyben Erdély legfontosabb történelmi épületeinek kicsinyített mását tekinthettük meg. Székelyudvarhelyen is kicsit időzve végső úti célunkig, Lázárfalváig meg sem álltunk. Az András Alapítvány Rendezvénybirtokára érve „hazaérkeztünk”. 2012-ben jártunk ott először, s immár hatodszor birtokunkba vettük a csodálatos területet.

Szombaton legfőbb tervünk volt az Ezer Székely Leány napi programokon részt venni Csíkszeredában, s a csíksomlyói nyeregben, amely minden alkalommal nagy élmény számunkra. S ha már Csíkszereda, akkor a Makovecz Imre által tervezett Milleniumi (Angyalos) templomot, a Mikó-várat is megtekintettük, betértünk a Csíksomlyói kegytemplomba is. A székely népviselet, néptánc, népzene ünnepéről Csíkszentsimonba vettük az utunkat, a Csíki Sör Manufaktúrába. A gyárlátogatás alkalmával betekinthettünk a sörkészítés folyamatába, kétféle sört meg is kóstolhattunk (korlátlan mennyiségben) a számunkra elkészített kemencés cipóban sült csülök vacsorához. Este a bátrabbak elsétáltak a Lázárfalva szélén található mofettába, Nyírfürdőbe. A napot éjszakai táncházzal vezettük le.   

Következő napon Lázárfalváról a Szent Anna-tóhoz, Székelyföld egyik legvonzóbb természeti látványosságához kirándultunk, amelyben sajnos már nem lehet fürödni, csak csónakázásra volt lehetőségünk. Vezetett sétán megtekintettük a Mohos-tőzegláp (népi nevén a Kukujzás-posvány) 80 hektáros természetvédelmi területének egy részét.

Visszaérkezve táborhelyünkre kellemes meglepetésben volt részünk: a Lázárfalván és a szomszéd településen vendégeskedő Sátorhelyi Néptáncegyüttes (Mohács mellől) népes csoportja előadást tartott a helyi táncosokkal a vendéglátó családok, önkormányzat tiszteletére. A Rendezvénybirtok szabadtéri színpadán hangulatos, színvonalas táncokat tekinthettünk meg mi is.

Utolsó esténk is tánccal telt, a csűrben felköszöntöttük a 60. szülinapját ünneplő házigazdánkat, András Mihályt, aki feleségével, György Katalinnal hosszas baráti beszélgetés után megtáncoltatta lelkes kis csapatunkat.

A viszontlátás reményével búcsúzkodtunk július 8-án reggel. Útba ejtettük hazafelé Korondot, Szovátát, fürödtünk a Medve-tóban, s azután a gyorsabb hazatérés reményében Aradnak, Nagylaknak vettük az irányt. Nagyon jól kiépített gyorsforgalmi utakon, autópályákon haladhattunk minimális úthasználati díj ellenében – sajnos a nagylaki határátkelőn műszaki hiba miatt majd másfél órát tébláboltunk, de így is időben, várakozásunknak megfelelően és szerencsésen érkeztünk meg kis falunkba, Környére.

Köszönjük Környe Község Önkormányzatának támogatását, a kisbusz biztosítását, Jordán Károlynak, Klausz Csabának, Szántó Attilának a balesetmentes és „önfeláldozó” sofőrködést, Torockói vendéglátónk, Duló Enikő szervezőmunkáját, valamint nem utolsó sorban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes és az András Alapítvány szívélyes fogadtatását, támogatását. 

László Márta