A gyerekek élvezettel ülték körbe a bálákon a fosztásra váró hatalmas kukoricahalmot, s hol egymás, hol a nagymama, nagypapa mozdulatait követték, hogy miként lehet a legügyesebben lefosztani a leveleit, Tirhold Kármen pedig csinos kis bajuszkákat pödört a kicsiknek a kukorica elszáradt hajából. Közben Wéber István mesélt nekik a kukorica „életéről”, kezdve onnan, hogy május elején elültetik, egészen a góréban történő tárolásáig, szárításáig. Pista bácsi később azt is megmutatta, hogy gyerekként annak idején még a kukoricacsutkát is felhasználták játékra: az nyert, aki magasabb tornyot épített belőle.

A gyerekek a különböző morzsolási technikákat is hatalmas elánnal sajátították el, de még egy-két felnőtt is olyan beleéléssel nosztalgiázott, hogy szusszanásnyi pihenőt sem hagytak a kézi tekerős morzsolónak, miközben az idősebbek a régmúlt szép emlékeit idézték fel.

A program résztvevői tehát előbb ezúttal is az udvaron és a pajtában szorgoskodtak, sorra bontották le a kukoricacsövekről a csuhét, a felnőttek pedig kiválogatták a legszebbeket, hiszen később Hartmann Józsefné segítségével azokból készültek a virágok. Ő annak idején épp egy hagyományőrző kukoricafosztáson szerelmesedett bele a csuhézásba, eleinte egyszerű virágokat, babákat készített, most pedig büszkén mutatta be azt a betlehemi installációját, amelyet hosszú-hosszú órák munkájával állított össze még februárban.

Az asztalokon pálcikák, ollók, edényekben langyos víz sorakozott, és a korábban lefosztott levelek, amikből türelemmel, némi kreativitással gyönyörű díszek készíthetők. A rózsaszirmokkal bizony még egy-két felnőttnek is meggyűlt a baja, de lelkesen, kitartóan követték a mozdulatokat, az alkotás folyamatát. Egy cserfes óvodás kisfiú attól sem esett kétségbe, hogy az övé alig-alig hasonlít a „prototípusra”, büszkén és hangosan újságolta: ezt én csináltam, egyedül! Rátekertem, megkötöttem, és ez egy becsukott szirmú éjszakai rózsa. A mama csinált egy reggelit. Nyitott szirmokkal…

A gyerekek, felnőttek ismét remekül érezték magukat, ami a hagyományőrzés mellett nyilván annak is köszönhető, hogy szüleikkel, nagyszüleikkel közösen alkottak maradandót, és szereztek szép élményeket.

A Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Tirhold Kármen elnök ezúton fejezi ki köszönetét Kolozsvári József részére a felajánlott kukoricáért, Hartmann Józsefnének a kézműveskedésért, a jelenlévőknek a lelkes és kreatív részvételért, vidám hangulatért, s minden segítőnek, aki hozzájárult a hetedik kukoricafosztás sikeréhez.