Az adventi időszak lényege a várakozás. A szó eredetileg latinul ’eljövetelt’ jelent, és az Úr karácsonyi eljövetelére való várakozás időszakát jelöli. A középkorban sokáig önmegtartóztatás és böjt jellemezte ezt az időszakot, amelynek végét először a Vízkereszt, majd később a karácsony jelentette és jelenti. Az adventi koszorúk, a közös éneklések, az adventi naptárak, vagyis tulajdonképpen a karácsonyra való várakozás Magyarországon mindenfelé, így Környén is elterjedt szokás, ami minden családban hordoz hasonlóságokat, de pont meghittségéből adódóan talán mindannyiunknak egy kicsit mást jelent… A várakozás időszakában, a karácsonyi felkészülésben ne feledkezzünk el ennek a négy hétnek a valódi lényegéről, és próbáljunk mindig időt szakítani az elcsendesedésre, hogy valóban felkészülten várjuk a Szentestét – köszöntötte a megjelenteket Beke László. A polgármester gondolatainak zárásaként Márai Sándort idézve kívánta, hogy az adventi várakozást mindenki számára ebben az évben is Karácsony szeretetben teljes beteljesülése kövesse otthon a családban, a barátok között és az élet egész területén. „Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?”

Az Adventi idő sok mindenre felhívja a figyelmünket, felhívja az Úrjövet kettős mivoltára. Az első Úrjövet, amit ünneplünk kétezer éve, az Urunk megtestesülése: eljött közénk, közöttünk járt, vállalta értünk a szenvedést, a keresztfát és a feltámadást, reménységet adott nekünk. Adventkor a második Úrjövetre készülünk, feszültségben élünk, feszülten várjuk a második eljövetelt, mert bennünk a vágy, hogy találkozunk az Úrjézussal – hangzott el Visnyei László plébánostól, aki az adventi elcsendesedésről így fogalmazott: merjünk megállni, elcsöndesedni önmagunkban és ebben az elcsendesedésben találkozzunk az Úrjézussal, találkozzunk úgy, hogy várjuk a Karácsony ünnepét, hogy újból át tudjuk élni, amit átéltek kétezer éve a pásztorok, az angyalok dicsőségét…

Meggyújtottuk az első gyertyát, és amikor gyertyát gyújtunk, annak a fénye, annak a világossága magát Jézus Krisztust jelképezi. Az ige volt az igazi világosság – mondja János. És bele tud világítani ma is a mi életünkbe, utat tud mutatni nekünk, hogyha úgy éreznénk, a sötétség vesz körül minket, ha úgy éreznénk, hogy eltévedtünk, akkor ő meg tudja mutatni nekünk az utat – szólt Szilágyi Sándor igehirdetése. A helyettes lelkipásztor az első adventi gyertya üzenetéről így szólt: kell, hogy a szívünkben is gyújtsunk egy gyertyát, hogy a szívünkben is égjen, lobogjon az a láng. Tehát, amikor ránézünk erre a gyertyára, és rá fogunk nézni még sokszor, akkor gondoljunk arra, hogy a szívünkben is ott kell legyen a fény és a világosság, és kérjük az Urat, hogy az ő világossága világítsa meg az utunkat, világítsa meg a kapcsolatainkat, életünket, hogy legyünk fényhordozók ebben a világban, hogy egymás és Isten fényében éljük az életünket.

A környei önkormányzat, a falu egyházközségei és a Háromkirályok Alapítvány közös ünnepi rendezvényén az általános iskola énekkara, a Német Nemzetiségi Dalkör, a Környei Magyar Dalkör, a Vackor Óvoda és Bölcsőde kamarakórusának műsora varázsolt karácsonyt idéző hangulatot, zárásul Szakálné Gaál Monika csodálatos hangja csendült fel a karzatról.

A több évtizedes múltú ünnepséget követően a Betlehemi jászol, a falu ünnepi díszvilágítása mellett az Adventi koszorú első izzójának fénye is kigyúlt, s a korábbiaknál is több környeit vonzott az óvoda előtti tér. Ott a helybeliek, környei intézmények, civil és karitatív szervezetek karácsonyi portékái mellett a kicsiket meleg tea, a felnőtteket forralt bor várta.

A legkisebbeket természetesen ezúttal is a Télapó háza vonzotta leginkább, bár akadt egészen aprócska gyermek, aki bizony megijedt a fehérszakállú láttán, és zokogásban tört ki. Volt, aki izgatottan, volt, aki szemét lesütve, ujjacskáit tördelve, megszeppenve lépett elé, s volt, aki szinte odapenderült, és máris énekkel köszöntötte. Volt, aki azt mesélte a Télapónak, hogy ő már elküldte a levelét a manóval, egy aprócska kislány pedig egyetlen dolgot kért: egy ölelést…