Verseltek, énekeltek, rajzoltak, sütöttek a Télapónak
Mi ez a szép bot? Emlékszel, hogy tavaly mit hoztál? Tényleg mindent látsz? A Messzipapát is látod? Nagyon szépen köszönöm a Máriót, szuper! Apának van egy csodakrémje, azzal pucoltuk ki a csizmát! Mi ám már találkoztunk! Nagyon szeretünk! – záporoztak a kérdések, mondatok a gyerekektől, akik színes rajzokkal, a hosszú útra finom falatokkal és csodaszép dalokkal, versekkel hálálták meg a jóságos fehérszakállú ajándékait. Voltak apróságok, akiknél bizony elkélt némi bátorítás, hogy közelebb merészkedjenek a Télapóhoz, mások pillanatok alatt magukhoz „ragadták” a csomagot, az egyik csoportszobában pedig az ölelésáradatból még a Manónak is jutott.
A Mikulás örömére eddig még nem hallott versekkel is kedveskedtek a gyerekek, s talán jövőre a Gomba csoport humoros intelmeit is megfogadja: Téli este esik a hó, tetőkön jár a Télapó. Bár van rajta széles kémény, Mikulás úr arra kérném, mégse másszon oda bele, életveszély a belseje. Kormos lesz a piros kabát, átvenné az égett fa szagát. Vagy ha éppen beleragad, szétbonthatjuk a házfalat. Mindegy, mikor jöhet, későn, ballagjon csak fel a lépcsőn. Figyelem majd, mikor kopog, beengedem, a tűz már ropog. Melegedjen meg majd nálam, kakaó és keksz is várja. Aztán a csomagomat se feledje, arra vártam egész este!
