A jelenléti ívre végül – immáron az úgynevezett tükrös teremben – 31 aláírás került, a jelenlévők pedig kicsivel később arról is döntöttek, hogy a továbbiakban a Szabadidő Klub elnevezést viselje a civil kezdeményezés. A minél színesebb folytatás érdekében a klub alapítója akkor egy ötletládát is készített, s megállapodtak, hogy a következő alkalomra mindenki papírra veti a gondolatait…

Tíz esztendővel ezelőtt a klub megalapítója talán maga sem gondolta volna, hogy 2025 januárjában a tagság létszáma már meghaladja a félszázat, s hogy a rendszeres összejöveteleikre, kirándulásaikra, programjaikra nemcsak helyből, de Vértessomlóról, Oroszlányból, Tatabányáról, Kömlődről is érkeznek.

Fazekas Mária nyolc esztendőn át vezette a csapatot nagy lelkesedéssel szebbnél-szebb helyekre, de sajnos győzedelmeskedett felette súlyos betegsége. Feladatait Barta Sándorné vette át, őt – szintén nagy lelkesedéssel – Kerecsényi József és Nagyné Tálosi Erzsébet segíti leginkább. A jubileumot január 13-án ünnepelte a tagság, a születésnapi programot Troják Frigyes, az „Életet az éveknek” Nyugdíjasklubok és Idősek Komárom-Esztergom vármegyei szervezetének elnöke, valamint Varga Katalin, a képviselő-testület Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottságának elnöke is megtisztelte jelenlétével.

Akkor még mi is 10 évvel fiatalabbak voltunk, könnyebben mozogtunk, nem volt annyi bajunk, szabadnak éreztük magunkat a kirándulások során, sok új emberrel ismerkedtünk meg és feltöltődtünk… legtöbben egyedülállóak, özvegyek voltunk, vagyunk, és itt találtuk meg a kikapcsolódást, a vigaszt, a felejtést egy kis időre – idézte fel a kezdeteket Barta Sándorné, majd hosszan sorolta az eltelt évtized számtalan kirándulását, élményét, emlékét Budapesttől Szlovéniáig, Bécsig…

Saját programként rendszeresen járnak színházba, kiállításokra, múzeumba, megünneplik a Nőnapot, zsíros kenyér és gulyás partikat, karácsonyvárót tartanak és bátran néznek elébe a teke partiknak is.

Az „Életet az éveknek” szervezetnek 5 éve tagjai, rendszeres résztvevői a sportvetélkedőknek, szellemi „összecsapásoknak”, álltak már a képzeletbeli dobogó legfelső fokán is.

Amikor az ember kilép az aktív dolgozói körből, van egy olyan érzése, hogy a társadalomnak már nincs szüksége a tevékenységére. Úgy érzi, hogy szinte leírták. A legtöbbjüknek ott a család, a gyerekek, unokák, dédunokák, akik még igénylik a segítséget. Aztán amikor ez a korszak is lecsengett, akkor merül fel, hogy „hogyan tovább, most mi lesz?” – kezdte gondolatait Troják Frigyes, majd így folytatta: életünk egyik igen fontos szakasza az időskor, s tapasztaljuk: nem mindegy, hogyan éljük meg. Nyilván célokkal, tartalommal kell tudni megtölteni, hiszen az időskor is tele van szépséggel és gyönyörűséggel, csak élni kell vele tudni. A nyugdíjas klub egy olyan szervezet, egy olyan egység, amely lehetőséget teremt egyedülállók, magányosok, társaságra vágyók összefogására a számukra megfelelő programok kialakításával, barátságok, ismeretségek szövődésével.  Az „Életet az éveknek” vármegyei elnöke elismerését fejezte ki a környei klub számára, hiszen – mint mondta – ritka az olyan klub, amely még csak öt éve tagja a szervezetnek, és mégis komoly sikereket értek el a különböző programok, megmérettetések során. Hálásak vagyunk nektek mindazért a tevékenységért, amelyet a megyei és az országos szervezetben véghezvisztek! – mondta az elnök.

Imádom, amikor „tókörözünk” és a Gabika jön a kis „mopedjével”. Ez olyan példaértékű számomra! Gabika egyébként is lehet nekünk példaképünk, hiszen erején felül, önzetlenül végzi a sok adminisztrációs munkát. A pénzügyeinket olyan odafigyeléssel kezeli, hogy azt gondolom néha, Ő egy varázsló – Babolcsai Sándorné fogalmazott így, a kirándulások egyik legnagyobb fegyvertényét pedig humorosan így írta le: imádom, amikor megyünk, mondjuk Budapestre 23-an, és haza is annyian jövünk. Nem hagyunk el senkit, pedig mentünk vonattal, metróval, gyalog, még esetleg villamossal is.

A klubot összetartó erőt pedig így jellemezte: vannak, akik a klubéleten kívül is jó barátságot ápolnak egymással… Szuperjó, mikor valamerre járok, és egyszer csak rám köszön egy csoporttag. Ha valamiben segítségre van szükségünk, akkor biztos, hogy van valaki, aki a segítségünkre siet. De a legfontosabb, hogy tartozunk valahova, valakihez… csak remélni tudom, hogy később is lesznek követőink és a klub megéli majd a következő tíz évet is.