A történelmi Magyarország hiteles térképe Környén a Trianoni Emlékmű alapja, talapzata, amely érzékletesen mutatja be a széttöredezettségét. Az alkotó M. Nagy József az alapon egy nagy oszlopot helyezett el, amin a Szent Korona ábrázolása látható. Az oszlop négy oldalára a négy világtáj felé fájdalmas asszonyokat faragott, hogy ez a fájdalom mindig is emlékeztessen bennünket arra, hogy a politika szét tud szakítani embereket, de nemzetet nem – az emlékmű 2018 nyarára készült el, a környeiek azóta ott hajtanak fejet.

Magyar idő szerint 1920. június 4-én 16.32-kor írták alá a versaillesi Nagy Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján a trianoni békediktátumot. Kihirdetésekor az egész Nagy-Magyarország területén egy órán át zúgtak a harangok, 105 esztendővel később ugyanebben az időpontban kondultak meg a környei Római Katolikus Templom harangjai.

A győztes antant hatalmak 1920-ban szigorú értelemben vett tárgyalás nélkül közölték a magyar küldöttséggel a békekötésnek csúfolt verdikt feltételeit, majd a magyar érvek figyelembe vétele nélkül döntésüket Magyarország és a magyar nemzet feldarabolásáról, megcsonkításáról. Ezt a diktátumot küldöttségünk vezetője, gróf Apponyi Albert kényszerűségből tudomásul vette, de nem írta alá. "Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg" – fogalmazott a gróf. Végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában magyar részről két teljesen súlytalan politikus írta alá a békediktátumot, ezáltal szentesítve a történelmi Magyarország darabokra szakítását. – hangzott el az emlékműnél, a megemlékezést a Vackor Óvoda és Bölcsőde kamarakórusa gyönyörű énekei tettek még szívfájdítóbbá: minden falu édes hazám, minden asszony édesanyám, minden széplány feleségem, kivel a világot élem. Hozd fel Isten azt a napot, hogy süsse fel a harmatot, a harmatot a mezőkről, a bánatot a szívemről…

…nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” – hangzott el Szűcs József előadásában Karinthy Frigyes, 1921-ben született, „Levél kisfiamnak” című prózája, a mű a Kosztolányi Dezső szerkesztette “Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért” című könyvben jelent meg.

A megemlékezés zárásaként a Trianoni Emlékműnél a Tardoskeddről érkező Juhász Orsolya és Juhász Barnabás cserkészek közreműködésével az önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, a római katolikus plébánia, vitézi rend, civil szervezetek és intézmények képviselői helyezték el koszorúikat, majd a Székely Himnusz és a Boldogasszony Anyánk csendült fel.