Így történt ez június 5-én délután is, amikor ismét szűkösnek bizonyult a Közösségi és Tájház nagyterme, ezért a vendégeket a teraszon is gyönyörűen megterített asztalok várták egy-egy köszöntőlappal. “Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry) – szerepelt a lapon, az üzenetét pedig Beke László így fogalmazta meg: meg kell keresni, fel kell ébreszteni a vágyat a gyermekben az ismeretszerzésre, az új dolgok megismerésére. Ez egy alaptétel, legyen szó bölcsődéről, óvodáról, iskoláról. A polgármester gondolatai zárásaként a két főigazgató, Pekár Zita és Magyarits Katalin részére nyújtott át egy-egy szál virágot, jelképesen a kollektívák egészét köszöntve, de természetesen mindenkire várt egy-egy gyönyörű szál rózsa.

„Óvónéni varázsol szikrákat, varázsol kacajt. Mosolya varázsa elűzi a bajt. Óvónéni varázsol ezernyi kis csodát. Szívünkben ott hagyja szívének a nyomát…”

„Fáradoztál sokat értünk, volt öröm és bánat. Hálás szívvel nyújtjuk neked most e virágszálat. Elsuttogja e kis virág hajladozva néked: köszönjük a sok új tudást, ezt a vidám évet!”

A gyerekek versekkel, énekkel, tánccal köszöntötték az ünnepelteket, majd a program kötetlen beszélgetéssel, az egykori kollégákkal nosztalgiázó múltidézéssel folytatódott, s az évek óta hagyományos csülkös vendéglátással, amely ezúttal is Pákozdi Ferenc keze nyomát, ízesítését dicsérte.