Minden közösségnek megvannak az ünnepei. Legyen szó a legkisebb közösségről, a családról, vagy a legnagyobból az országról. Fontosak ezek a napok, hiszen elválva a hétköznapoktól töltekezhetünk velük, és ami a legfontosabb, hogy kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy találkozhassunk közösségünk tagjaival. Így vált falunk életének fontos részévé a sörfesztivál, hiszen programjaival már évtizedek óta kiváló alkalmat nyújt arra, hogy összejöjjünk és közösen töltsünk el egy hétvégét. Azt, hogy ez a hétvége valóban a falu ünnepe mi sem bizonyítja jobban, hogy a helyszíne nem csupán a sportpálya, hanem érinti szinte a falu egészét, mutatva azt, hogy milyen kiváló lehetőségeket nyújt településünk az itt élőknek és az idelátogatóknak. Idén is fontos megemlítenem, hogy bizony vannak, akik nem egyszerűen idelátogatnak, hanem úgy érzik, mintha hazaérkeznének hozzánk. Környe partnertelepüléseiről érkezett vendégeinkre gondolok, akiket mindig úgy várunk, mint a hazatérőket, legyen szó akár a tardoskeddi, akár a steffenbergi barátainkról. Utóbbi település polgármesterével tegnap délután írtuk alá azt a dokumentumot, mellyel megerősítettük a 2005-ben a sörfesztiválon aláírt partnerkapcsolati megállapodást. – hangzott el Beke László polgármestertől a szombati ünnepélyes megnyitón, melyet a steffenbergi delegáció és Gernot Wege polgármester, Tardoskeddről Birkus Krisztián képviselő, Brenkus Judit hivatalvezető, dr. Kancz Csaba főispán, dr. Szerencsés Gergely, a vármegyei közgyűlés alelnöke és környékbeli településvezetők is megtiszteltek jelenlétükkel.

A kicsiket, nagyokat, idősebbeket a különböző helyszíneken a búcsúi hangulatot idéző forgatag mellett megannyi díjtalan lehetőség is várta, a programban szerepelt virgonckodó játszópark, arcfestés, csillámtetkó, szabaduló szóba, lufihajtogató, Ági néni kuckója, azaz játéksátra, autószimulátor, trükkös szemüvegek, fa körhinta, láda derbi, a Tardoskeddi Élő Hagyományok Polgári Társulásnak köszönhetően fafaragás, kosárfonás. A kézműves utca kínálatát színesítették – a többi között – textiltermékek, gyöngy- és ásványékszerek, gravírozás, gyógyító ásványok, gyöngyhorgolás, környei méz, kézműves fa népi játékok, horgolt, foltvarrott termékek, mandalakövek, pontozott ajándéktárgyak.

A nagyszínpadon péntektől vasárnapig több mint húsz fellépő, produkció váltotta egymást, a hagyományőrző, helyi, környékbeli művészeti csoportok, együttesek közül színre lépett a Zone4, a tardoskeddi Premier, a Dö’Loorien, a Környei Magyar Dalkör, a Környei Német Nemzetiségi Dalkör, a Vértesszőlősi tánccsoport, a Tardoskeddi Rozmaring Dalkör, a Szivárvány Táncegyüttes, a Szinkron Tánc Sport Tatabánya, a Szomori Fiúk, a Flott zenekar, és a DanceArt Táncstúdió.

Az érdeklődőket ezúttal is díjtalanul várta az Airsoft Zone Környe bemutatója, kicsi és felnőtt is kipróbálhatta a fegyvereket, amik láthatóan még a lányokat is vonzották. A sport szerelmese a környei Süli Péter, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2018 nyarán az Airsoft Zone Környe pálya egy korábban igen elhanyagolt területen, és szeretné, ha a fiatalok inkább ott töltenék az időt, nem pedig a számítógép és telefon mellett.

A Gyémánt Kempo SE tagjai évről-évre elkápráztatják a vendégeket harcművészeti tudásukkal, felkészültségükkel. Az érdeklődők örömére leglátványosabb elemként idén is törtek… természetesen nem a csontok… Az egyesület Bognár Levente, 4. Danos mester vezetésével napjainkra több országos bajnokot, 5 Európa bajnokot és 3 világbajnokot nevelt ki, a következő megmérettetés július 20-a és 29-e között vár Abu Dhabiban rájuk, a kevert harcművészeti Világbajnokságon az elmúlt évben bronzérmet szerző Varga Imola képviseli Környét és hazánkat.

Egy közlekedési balesetet követő műszaki mentést láthatott a közönség a Környei Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület bemutatója során, a szervezet tagjai szakavatott mozdulatokkal szabadították ki a sérültet, – ahogy Sikrai Sikrai Attila nyugállományú  tűzoltó alezredes, korábbi vármegyei polgári védelmi főfelügyelő fogalmazott – úgy bontották szét az autót, mintha csak egy májkrémes doboz lett volna. A látványos bemutatót még látványosabb habparti követte a gyerekek örömére, de szemmel láthatóan még felnőttek is élvezettel vetették bele magukat az illatozó és hűsítő habtengerbe.

Sztárvendégekben, gyermekkoncertekben sem szenvedett hiányt a fesztivál, hiszen olyan együttesek, előadók érkeztek Környére, mint az Iszkiri zenekar, Dívák produkció, Magna Cum Laude, PTE Brass, Napvirág együttes, Kocsis Dénes, Szerelemvonat (Demjén Tribute), Herczog Ricsi, és az osztrák Die Lauser.

A Nemzetiségi és Sörfesztivál része a hagyományos nemzetiségi szentmise, melyet vasárnap délelőtt a Római Katolikus Plébániatemplomban Mórocz Tamás kanonok, címzetes apát, helyettes esperes mutatott be a történelem viharai során kitelepített német ajkú elhunyt és élő magyarokért, s mindazokért, akiket a sors messzire sodort szülőföldjüktől.

A szentmisét koszorúzás és megemlékezés követte a Kitelepítési Emlékoszlopoknál, és annál a faragott emlékoszlopnál, melyet Buják Vince (†) tardoskeddi fafaragó, Környe díszpolgára, és Csányi Gyula készített el 2017-ben.

Ma egy szívfacsaró, mégis elengedhetetlen fejezetre emlékezünk történelmünkben: a II. világháború utáni kényszerű vándorlásokra, amelyek tízezrek életét változtatták meg visszafordíthatatlanul. Gondoljunk csak bele: alig ért véget a háború borzalma, amikor újabb tragédiák sújtották honfitársainkat. A magyarországi svábokat, akik generációk óta e földön éltek, 1946 és 1948 között elűzték otthonaikból. El kellett hagyniuk mindent, amiért évtizedekig dolgoztak, és sokan soha nem kapták vissza elkobzott vagyonukat. Képzeljük el azt a fájdalmat, amikor egy élet munkája, egy család múltja és jövője a semmibe vész. Ezzel párhuzamosan, sőt, szorosan összefonódva, a felvidéki magyarok is kálváriát jártak. A Beneš-dekrétumok következtében ők is kénytelenek voltak elhagyni ősi földjüket, Csehszlovákiát, és hazátlanul érkeztek Magyarországra. Gondoljunk bele: elveszíteni hazánkat, identitásunkat, mert valaki más úgy döntött – fogalmazott Tirhold Kármen, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, majd Beke László polgármester tartott emlékező beszédet: az oszlopok csonkasága mutatja azt a tragédiát, sorcsapást, amit 78 évvel ezelőtt, 1947-ben éltek át a környei sváb családok, és mellettük Európa szerte a nemzeti kisebbséghez tartozók milliói. Az egyik oszlop állít emléket azoknak a környeieknek, akiket szülőföldjükről elűztek csupán, mert nem a magyar volt az anyanyelvük. A másik oszlop a mára már környeieknek a sorsára emlékeztet, kiket a Felvidékről űztek el, mivel magyar volt az anyanyelvűk. A kopjafán pedig az alábbi felirat olvasható: A hűség csupán annyi hogy, néha szíved titkon megremeg, ha szülőfölded nyelvén szólva fordul hozzád egy kisgyerek. A 78 évvel ezelőtti események szervesen kapcsolódtak a háború borzalmaihoz. Éppen, hogy felocsúdhatott Európa az emberek millióinak halálát, nyomorúságát okozó borzalmaktól, a politikusok újból a rájuk jellemző „javaslattal” álltak elő: Lakosságcsere program. Már az elnevezés is értetlenséget, furcsa borzongást vált ki az emberből… Hogyan lehet cserélgetni a lakosságot? – tette fel a kérdést, majd a választ így fogalmazta meg: talán úgy, hogy az íróasztal mögött ülők nem látják: a lakosság szó mögött családok, barátok, szerelmek, szomszédok, iskolatársak vannak. Olyanok, akiknek Magyarország, Csehszlovákia, Románia, Ukrajna vagy bármely ország, vidék a szülőföldje volt. Az a vidék, ahova őseit a sors, a történelem vihara elvetette, és nekik sikerült azon a helyen gyökeret ereszteniük. 1947-ben ezeket a gyökereket tépték ki és tették földönfutóvá, hontalanná emberek millióit, honfitársaink százezreit. És mindemellett a kitelepítettek itthon németek, Németországban pedig magyarok lettek. Így nem csak a szülőföldjüktől szakították őket, hanem az identitásukat is megpróbálták kétségbe vonni. De nem csak Magyarországon jártak így a kisebbséghez tartozók. Gondoljunk csak bele: a Felvidékről elűzöttek ott magyarok voltak, itt pedig tótok lettek egyetlen nap alatt. Ezek a sebek igen fájdalmasak és kitörölhetetlenek a történelemből, a történelmünkből. S bár nem a múltunk legdicsőbb pillanatai, akkor is meg kell emlékeznünk róla. Még ha fájdalmas is, fel kell idéznünk az eseményeket, el kell mondanunk gyermekeinknek, ki kell nyitnunk a szemeket, hogy soha ilyen ne történhessen meg újra. Ez a mi felelősségünk, ez is a feladataink közé tartozik. A lehetőségünk most adott: az Európai Unió egyenrangú polgárai vagyunk, és tudnunk kell élni jogainkkal, legyen az bárhol az unión belül, hogy mindenki megőrizhesse szülőföldjét, nyelvét, kultúráját – hangzott el a polgármestertől, majd az emlékezők elhelyezték a kegyelet virágait a csonka oszlopoknál és a kopjafánál.