Mindenhol meg tudtad találni azt a munkát, azt a lelkipásztori helyet, ahonnan hálát tudsz adni, fel tudod fedezni azt a szüntelen sok kegyelmet, amivel meg tudott téged ajándékozni Krisztus. És ez nagyon fontos. Mikor egy esemény lezárul, meg van a gyász folyamata, meg van a dühnek a folyamata, és meg van a hálának a folyamata is. Mikor a pap egy-egy szolgálati helyére visszatekint, visszatekint arra a sok dologra, amit ott kapott. Azokra az örömökre, amikből a későbbiekben erényt tud kovácsolni, azokra a nehézségekre, amiken tud töprengeni, hogy hogyan tudom elkerülni? De a lényeg, hogy ezt az ismeretet, amit Krisztustól tanultál, amit az imádságaidban megéltél, mindig oda tudtad adni számunkra. Te lelkipásztorként tanítottál minket. Tanítottál az imára, tanítottál a derűre, ami árad belőled, mert van egy jó Isten kapcsolatod. És ahogy tanítottál minket, és megmutattad Isten szépségét, mi is tudtunk folyamatosan gazdagodni. Gazdagodni abban, hogy rá tudjunk döbbenni arra, hogy van hová még fejlődnünk, van hová még továbblépnünk, vagyis, hogy a tanításban még jobban elmerüljünk, hogy az Isteni szeretetben még jobban elmerüljünk, s hogy ne csak vasárnapi keresztényeknek mondjuk magunkat, hanem mondhassuk magunkat Krisztus tanítványának. Mondhassuk azt, hogy Jézus barátja vagyunk. De ehhez kell az, hogy merjen a hívő közösség a pásztorra tekinteni. És merje a pásztor megmutatni azt a sok gazdagságot, ami az olvasásai, imádságai közben, a szentmise közben gyarapszik benne. Isten fizesse meg, hogy együtt töltötted velünk ezt a szép két évet itt Környén, Vértessomlón és Várgesztesen – így köszöntötte a környei szentmisén Rohrbacher Jánost Visnyei László plébános, mielőtt Méri János, a plébánia tanácsadó testület nevében átadta a három plébánia közös ajándékát, egy miséző kelyhet, melyet Várgesztesen áldottak meg, majd Vértessomlón és Környén is azzal mutatta be a szentmisét.

Környe nevében Tirhold Kármen alpolgármester tolmácsolta a külföldön tartózkodó Beke László településvezető gondolatait: sajnálom, hogy ma nem lehetek veletek, mivel az általad celebrált misék mindig is különlegesek voltak, hiszen gyakran egy-egy személyes élményt, történetet is belefűztél, így minden egyes alkalommal a mondanivalód közelebb került a hívekhez és Te magad is közelebb kerültél azokhoz, akik a templomban hallgattak téged. És bizony az ott elhangzott gondolatok még sokáig ott motoszkáltak mindannyiunk fejében. Köszönöm, hogy jó pásztora voltál a rád bízottaknak. Köszönöm a gondviselésnek, hogy egy rövid időre Környe válhatott az otthonoddá, az a falu, melynek vidékéhez számos családi kapcsolat köt téged. Az Isten áldjon meg és vigyázzon rád, hogy jó egészségben végezhesd a hivatásodat. Tirhold Kármen a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnökeként is köszönetét fejezte ki, valamint szintén ajándékkal mondott köszönetet a plébánia tanácsadó testület nevében Méri János.

Spányi Antal megyés püspök a 65 esztendős Rohrbacher János diakónust 2018-ban szentelte pappá. Az útjáról így fogalmazott: igaza volt Jézusnak, amikor Péternek azt mondta; amikor fiatal voltál, arra mentél, amerre akartál, de ha megöregszel, nem arra mész. Az életben velem is ez történt. Műszaki ember voltam. Vasútgépészettel foglalkoztam hat évig, aztán tanultam, a tudományok vezettek, a műszaki ismeretek, később a könyvtár, a teológia, és megértettem: az Isten nem arra hív, hogy dudáljak, szereljek, hanem, hogy keressem az Istent. Fiatal voltam, alig 20 éves, amikor villanymozdonyra ültem, és először vezettem egyedül. Édesapám, az öreg mozdonyvezető azt mondta, hogy mindig a rózsafüzérbe kapaszkodott. Megfogadtam apám mondását, a zubbonyom zsebében mindig ott volt a rózsafüzér, s ha zubbonyt váltottam, az első dolgom az volt, hogy áttettem a másik kabátba. Különösen meleg helyzetekben benyúltam a zsebembe, és megfogtam, hogy meg vagyok-e még? Később vezető beosztásba kerültem, de aztán, ahogy Szent Péter életében is eljött, nálam is: nem arra mész, amerre akartál. Az Isten hívott, hogy tanulmányaimat befejezve pap legyek. Majd az utam erre hozott. Ez az országút három település kötött össze: Környét, Somlót, Gesztest. Megmaradnak a szép emlékek. A vasúti tiszté, aki otthagyta a vasutat az oltárért. Legyen ez tanulság mindannyiunk számára: soha nincs késő. Kívánom mindnyájatoknak: legyetek hűségesek Máriához, tartsátok meg a parancsot, higgyetek az evangéliumban. Zárásul az elköszönő János atya mindenki számára sok kegyelmet kívánt, és Isten áldását.