Augusztus 23-án a Közösségi és Tájház udvarán megrázó színdarab és sváb ételkóstoló várta a vendégeket, 24-én dr. Lábár Tamás pincehelyi plébános, a Pécsi Püspöki Bíróság bírája celebrált német nyelvű szentmisét a Római Katolikus Templomban, majd a vasútállomásnál található Kitelepítési Emlékműnél tartottak megemlékezést és helyezték el a kegyelet virágait.

Nagy öröm számomra, hogy ma összegyűltünk ezen az eseményen, hogy megemlékezzünk… A sváb kitelepítés története nem csupán a múlt egyik fejezete, hanem olyan sorsok összefonódásának példája, melyek a Felvidék és a környék közösségeinek életét formálták – köszöntötte a helyből, környékbeli településekről érkező vendégeket 23-án Tirhold Kármen. A Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke a KaDarKa társulat „Sorsok párhuzamban” című előadása előtt így fogalmazott: mélyebben megismerhetjük a svábok és a felvidékiek történeteit, azok kihívásait, megpróbáltatásait, de ugyanakkor az összetartozás és a közös múlt erejét is. Ezek a sorsok összefonódva mesélnek nekünk arról, hogyan próbálták megőrizni identitásukat, kultúrájukat és reményeiket egy megpróbáltatásokkal teli időszakban.

A megrázó darab alapját visszaemlékezések, interjúk és Szántó T. Gábor „A leghosszabb éjszaka” című novellája adta, a magyarországi németek II. világháborút követő elhurcolásának állított emléket. A résztvevők tanúi lehettek az elhurcolást elszenvedők utolsó otthon töltött óráinak, kilátástalanságának, tanácstalanságának, miközben szembesülniük kellett azzal, hogy a házba, melyet addig a pillanatig sajátjuknak tudtak, egy Felvidékről kitelepített magyar családot helyeznek el, miközben ők még a bőröndjüket rendezik. Érkeznek értük, irány a vonat, de a vagonok közben megtelnek, és ők egyetlen éjszakára „haza” indulnak. Kérdések: ki is van-e falak között valójában itthon? Gonosznak tekinthető-e a felvidéki édesanya, aki nem önszántából jött, aki családjával maga is átélte a kitelepítés borzalmait? Mit éltek azok, akik a meleg ételt hagyták ott a sparhelten, akik Magyarországon németek voltak, Németországban magyar cigányok…

Az előadást hosszú percekig tartó néma csend követte, majd a hagyományőrzés jegyében a sváb gasztronómia széles kínálata, amely generációk során átívelő ízekkel gazdagítja Környe kultúráját is, hiszen – ahogy Tirhold Kármen fogalmazott – a sváb konyha nem csupán ízletes ételekről, hanem a közösség összetartozásáról, a családi hagyományokról és a szívvel-lélekkel készített fogásokról szól. A kínálatban szerepelt sváb húsos káposzta, dinsztelt kolbász, kvircedli, nusstangl, katzenpratzl, sváb kifli, kuglóf, linzerek, sájmeschniel, a „Töltsük meg rászoruló gyerekek iskolatáskáját!” jótékonysági felhívásra a program végére az adományládában 124 500 forint gyűlt össze.

A szervező Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe ezúton fejezi ki köszönetét a Sütő Főző Klubnak, a Környei Németek Baráti Körének és Kultúregyesületének, a KaDarKa Társulat tagjainak, s mindenkinek, aki hozzájárult a sikeres rendezvény lebonyolításához!

„Amikor most megemlékezünk arról a hihetetlen mértékű történelmi igazságtalanságról, amit a németek kitelepítése jelent, mégis az igazságnak megfelelően cselekszünk. Kettős értelemben: ki kell mondani mindazt a szenvedést és jóvátehetetlen méltánytalanságot, ami a németeket és a magyarokat érte a második világháború után. Ezt megköveteli az igazság lelkülete. Ugyanakkor Krisztus nevében megbocsátunk. De ez nem azt jelenti, hogy semmissé válik az igazságtalanság, hanem, hogy gyűlölet és harag nélkül nézünk szembe a múlttal és egykori – és mondjuk ki bátran, mostani – ellenségeinkkel. Azonban a múlttal való szembenézés az igazság szemével azt is jelenti, hogy a lehető leginkább és leghelyesebb módon büszkék vagyunk identitásunkra, és mindarra a szellemi-kulturális örökségre, amit jelent magyarnak és magyarországi németnek lenni, különösen is katolikus keresztényként. Ugyanis egy háborúban a győzelem nem csupán taktikai lehet, hanem erkölcsi is. Éppen ezért, a megbocsátás, de a tisztánlátás és elsősorban az igazságosság jegyében emelt fővel tekinthetünk a múltba és a jövőbe.” – hangzott el dr. Lábár Tamás pincehelyi plébánostól vasárnap a német nyelvű szentmise keretében a Római Katolikus Templomban, azt követően a vasútállomásnál található Kitelepítési Emlékműnél Tirhold Kármen idézte fel a napot, ahogy a környei kitelepítettek, köztük nagyszülei is átélték: a helybeliek szerint 101 családot, összesen 401 főt vittek el. Pontos adatot nehéz megállapítani, mert voltak olyan személyek, akik önként csatlakoztak a kitelepítettekhez, és voltak olyan családok, amelyeket a vagonból hoztak vissza… 1947. augusztus 27.: Papa a bánhidai erőműben dolgozott. Aznap Gyuri bácsi érte ment és értesítette a kitelepítésről. Az akciót a katonaság hajtotta végre. Papa szerint a katonák nem voltak különösebben gorombák, sőt néhol kifejezetten jóindulatúak voltak. A kétségbeesett családokat azzal próbálták megnyugtatni, hogy pakoljanak nyugodtan, mert idő bőven áll rendelkezésre. Papa, hogy a kitelepítést elkerülje, a katonaigazolványát mutatta a honvédeknek, aki persze ezzel nem tudott mit kezdeni. A kitelepített családok mindössze 20 kg poggyászt vihettek magukkal. Késő este indult a vonat Bánhidára, onnan pedig Pestre. Itt szerelvényeket csatoltak hozzájuk és felvidéki kitelepítettekkel is találkoztak. Brno-Prágán vasútvonalon mennek. Decinnél lépték át a cseh-német határt. Két hétig voltak ott, a határ közelében. Kiválasztották azokat a családokat, akik nem rendelkeztek munkaképes tagokkal. Voltak, akik lisztel, zsírral vesztegették meg a bizottságot, hogy munkaképes ismerőseikkel lehessenek és tovább mehessenek velük… Emlékezzünk mindazokra, akiknek csupán néhány óra állt rendelkezésükre, hogy összekapkodják legfontosabb dolgaikat, és azután teherautókba, vagonokba szállva messzi vidékekre kerültek, s hosszú évtizedekig nem láthatták újra szülőfalujuk látképét – fogalmazott a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke.

Az eseményen a Német Nemzetiségi Dalkör előadásában elhangzó énekek idézték meg a kitelepítettek fájdalmas visszavágyódását, honvágyát, majd a megemlékezés zárásaként az emlékműnél Környe Község Önkormányzata nevében Beke László polgármester és Tirhold Kármen alpolgármester, dr. Kancz Csaba főispán, dr. Szerencsés Gergely, a Komárom-Esztergom Vármegyei közgyűlés alelnöke, Waldman-né Baudentisztl Éva, a Komárom-Esztergom Vármegyei Németek Önkormányzatának elnöke, Menoniné Pillmann Teréz, a Komárom-Esztergom Megyei Német Szövetség elnöke, dr. Lábár Tamás plébános és Visnyei László plébános, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe nevében Wéber István alelnök és Hujber Attila, Várgesztes képviseletében Pillmann-Erdei Lívia képviselő, Oroszlány város képviseletében Auerné Böröczki Erzsébet és Auer József, a Környei Németek Baráti Köre és Kultúregyesülete nevében Dörner István elnök és Kerecsényi József elnökhelyettes helyezte el a kegyelet virágait az emlékműnél.