Amit elődeink ránk hagytak, azt nekünk kötelességünk megóvni, hogy unokáink is láthassák – ez a felirat olvasható azon a táblán, melyet Buják Vince, tardoskeddi fafaragó, Környe Díszpolgára ajándékozott a Tájháznak, s melyet mottóként fogalmazott meg augusztus 28-án, a környei németek kitelepítésének 74. évfordulójára rendezett megemlékezések részeként tartott „Mesterségek Utcája” átadó ünnepségén Beke László polgármester.

A török kiűzése idejére Környe teljesen elnéptelenedett, a faluban a háborúk szüneteiben betelepített magyar lakosság élt alacsony lélekszámban, majd a XVII. század második felében történt betelepítés után főként németajkú lakosság, amely jellemzően mezőgazdasággal foglalkozott. A sváb portákon megtalálható volt minden, ami az önfenntartáshoz szükséges, így a háztáji állattartás mellett a házakhoz kiskert és gyümölcsös is tartozott. A szabadtéri kiállítás helyi gyűjtésű eszközei, tárgyi emlékei az egykori paraszti életet elevenítik fel, – a többi között – hogy milyen volt régen az élet a falusi udvarokon, a munka a földeken, a szüret, a disznóvágás, hogy dolgoztak a környei kovácsok, cipészmesterek, asztalosok, és a fával foglalkozó mesteremberek.

Nagy köszönetet érdemelnek a Környei Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai és vezetősége azért az értékmentő munkáért, melynek segítségével bepillantást nyerhetünk őseink mindennapi életébe. De megelőlegezett hálával gondoljunk azokra a környei civil szervezetekre, intézményekre, pedagógusokra, magánszemélyekre is, akik felismerve a lehetőséget, élnek majd a hely által biztosított feltételekkel, és számtalan színes programot szerveznek ide, hogy élettel töltsék meg a mesterségek utcáját, s hogy a gyermekek ne csak kiállítási tárgyként tekintsenek az eszközökre, hanem saját maguk is tapasztalják meg, hogyan is használták régen ezeket a tárgyakat – hangzott el a polgármestertől.

Tirhold Kármen, a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke a pajta mögötti részt és a fedett bemutató tereket elkészíttető önkormányzat mellett a falubeliek számára mondott köszönetet, hiszen – mint hangsúlyozta – felmérték értékőrző munkájuk jelentőségét, és sorra érkeztek a tárgyi emlékek, a segítségnyújtás felajánlásai.

Környe múltjának, történelmének ezzel egy új szeglete éledt fel, több értéket talán az utolsó pillanatban mentettünk meg. Reményeinket túlszárnyalva vágott bele mindenki hihetetlen segítő és adományozó kedvvel, és kerültek elő a poros padlásokról a különböző használati tárgyak. Jelentős lépés ez az életünkben, hiszen mikor belépünk egy tájházba mindig egy darabka történelem tárul a szemünk elé. Itt mindent emberi kéz gyártott, szorgos iparosok adták át szakmájukat, mely generációkon keresztül szállt apáról fiúra. Itt mindennek értéke van. Vajon ezek a tárgyak milyen utat jártak be, hány családot szolgáltak ki, nekik milyen életük volt? Boldogok voltak? A szerszámokat mennyi kérges kéz szoríthatta azért, hogy a családnak étel kerüljön az asztalra? – sorolta a kérdéseket az elnök, a válaszokról pedig nem csupán az eszközök mesélnek, hanem azok a tablók is, amelyek a valamikori környei családok, mesteremberek mindennapjait elevenítik fel.

A Környei Német Nemzetiségi Dalkör, a Kecskédről érkező Német Nemzetiségi Tánccsoport és Német Nemzetiségi Dalkör, a Schwung Tanzgruppe műsora után Kancz Csaba kormánymegbízott, Beke László polgármester és Tirhold Kármen elnök vágta át a nemzeti színű szalagot, hogy immáron a közönség, a közösség számára is megkezdődhessen az időutazás.

A megemlékezés sorozat augusztus 29-én szentmisével folytatódott dr. Cserháti Ferenc püspök celebrálásával, aki a mise kezdetén így fogalmazott: összegyűltünk, hogy emlékezzünk az egykori polgártársainkkal szemben elkövetett embertelenségekre és jogtiprásokra a II. világháború után. Emlékezzünk német testvéreink és hit testvéreink elhurcolására, kitelepítésére: házaik, földjeik és minden vagyonuk elkobzására, az ártatlan gyermekek, felnőttek, öregek és betegek elüldözésére közös szülőföldjükről, közös hazánkból. Most rájuk emlékezünk és imádkozunk értük. Imádkozunk és emlékezünk, de ugyanakkor emlékeztetünk is, mert soha többé nem akarunk gyűlöletet, üldözést, embertelenséget. Testvériséget, együttérzést és szeretet akarunk, ezért imádkozunk és dolgozunk.

A misét követően a vasútállomás melletti emlékműnél Tirhold Kármen köszöntötte az egybegyűlteket, s idézte fel az 1946-47-es, a magyarországi svábok számára a szégyenletes kitelepítés, tulajdontól és élettől, illetve egy élet, több generáció munkájától és eredményeitől való etnikai alapú megfosztást jelentő éveket, és emlékezett azokra a felvidéki családokra is, akiket szintén elűztek szülőföldjükről, mert magyarok voltak. Mindent hátrahagyva zötykölődtek napokig, és nem tudták mi lesz velük, hol állnak meg. Végül a felvidékiek többsége üres sváb portákon kapott menedéket.

Az eseményen a Német Nemzetiségi Dalkör előadásában elhangzó énekek idézték meg a kitelepítettek fájdalmas visszavágyódását, honvágyát, majd a megemlékezés zárásaként az emlékműnél Borsó Tibor, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés alelnöke, Beke László polgármester és Pákozdi Ferenc alpolgármester, dr. Cserháti Ferenc püspök és Visnyei László plébános, Tirhold Kármen elnök és Dörner István képviselő, a Környei Németek Baráti Köre nevében Wéber István elnök és Kerecsényi József elnökhelyettes hajtott fejet és helyezte el a kegyelet virágait.