A gyerekek élvezettel ülték körbe a fosztásra váró kukoricahalmot, s hol egymás, hol a felnőttek mozdulatait követték, hogy miként lehet a legügyesebben lefosztani a leveleit.

A gyerekek a különböző morzsolási technikákban is elmélyedhettek, és még a felnőttek is élvezettel nosztalgiáztak, hiszen annak idején talán nem is akadt háztartás, ahol ne jelentett volna állandó őszi, téli elfoglaltságot a morzsolás.  .

A program résztvevői tehát előbb ezúttal is az udvaron és a pajtában szorgoskodtak, sorra bontották le a kukoricacsövekről a csuhét, a felnőttek pedig kiválogatták a legszebbeket, hiszen később Hartmann Józsefné segítségével azokból készültek a virágok. Ő annak idején épp egy hagyományőrző kukoricafosztáson szerelmesedett bele a csuhézásba.

Az asztalokon pálcikák, ollók, edényekben langyos víz sorakozott, és a korábban lefosztott levelek, amikből türelemmel, némi kreativitással gyönyörű díszek készíthetők. A rózsaszirmokkal bizony még egy-két felnőttnek is meggyűlt a baja, de lelkesen, kitartóan követték a mozdulatokat, az alkotás folyamatát.

Ezen a napon nemcsak a gyerekek, felnőttek gazdagodtak maradandó élménnyel, hanem a múlt örökségeit őrző Közösségi és Tájház is, hiszen Tirhold Kármen elnök ekkor leplezte le a Riezing István által elkészített Józsi bácsi és Mári néni szobrát. A fafaragó nagyjából egy éven keresztül dolgozott a két alakon a száradási folyamat miatt kisebb nagyobb megszakításokkal, az emberméretű, padon ülő szobrokhoz a platán és nyírfa alapanyagot a fiától kapta, a rönkfák előkészítésében Hüse János† segített, hiszen – ahogy István fogalmazott – ő nem asztalos. Az alapanyag ezt követően majdnem nyolc éven keresztül száradt. Mint mondta, a szobrokat gyermekkorának emlékei ihlették. Valamikor a templommal szemben éltek, abban az időben a férfiak vasárnaponként jártak a borbélyhoz nyiratkozni, borotváltatni, s miután végeztek, a padokon ülve várták, hogy kezdődjön a mise. Az emberalakok faragása iránt már régóta érdeklődött, ehhez a tardoskeddi Buják Vince† ígért személyes segítséget is, ő azonban sajnos elhunyt, így végül az eddig megszerzett tapasztalatai alapján készült el a Józsi bácsi és Mári néni.

A Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Tirhold Kármen elnök ezúton fejezi ki köszönetét Riezing Istvánnak a gyönyörű faragott alkotásért, Kolozsvári József részére a felajánlott kukoricáért, Hartmann Józsefnének a kézműveskedésért, a jelenlévőknek a lelkes és kreatív részvételért, vidám hangulatért, s minden segítőnek, aki hozzájárult a nyolcadik kukoricafosztás sikeréhez.