Vissza
Idén február 22-ére készült el rongyokból, papírokból a menyecskét ábrázoló figura, amit annak idején keresztül hordoztak a falun, miközben tavaszköszöntő, télűző verseket szavaltak. A bábot a végén elégették, vagy a folyóba dobták.
Hogy a kis vackorosok semmit se bízzanak a véletlenre, hamvazószerdán mindenféle zajkeltő eszközzel vonultak az óvoda udvarára, és skandálták ők is a télűző rigmusokat: Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!”, s hogy „Maskarások, bolondok, rázzátok a kolompot! Takarodjon el a tél, örvendezzen, aki él!”
A telet jelképező kiszebáb lángra kapott, s amíg lassan hamuvá izzott, a kicsik élvezettel doboltak, zörögtek, tapsoltak, zajongtak, kergették jó messzire a telet. A hiedelem szerint a kiszebáb nemcsak a telet, hanem a betegséget, a bajokat és a rossz szellemeket is szimbolizálja, ezért az elégetése az embereket minden bajtól megszabadítja.
