Vissza
Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező… Ha szegénykonyhában, vagy az idősek otthonában segédkezem, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a Karácsony – megható gondolatokkal köszöntötte a környei Idősek Klubjának december 15-ei karácsonyi ünnepségén a vendégeket a Művelődési Házban Halász-Becker Anita szolgálatvezető.
A résztvevők lelke már érkezéskor megtelt a Karácsony szeretetteljes érzésével, hiszen ünnepi asztalok, gyönyörűen feldíszített karácsonyfa fogadta őket, amelyre, ahogy az már hagyomány, a vendégek is felakasztottak egy-egy szépen csillogó színes gömböt.
A gömböknél már csak az 1.a apróságainak tekintete csillogott jobban, amikor Maticsné Szabó-Kovács Ágnes és Juhász Katalin felkészítésében a téli ünnepkörhöz kapcsolódó versikékkel, énekekkel ajándékozták meg a szép korúakat, akik a bájos előadást vastapssal jutalmazták.
Somlói-Nagy Renáta, a Tatabányai Járási Egyesített Szociális Intézmény szakmai vezetője kapcsolódva a korábban elhangzottakhoz, kiemelte, hogy a karácsonynak a szeretetről kell szólnia, arról, hogy együtt legyen a család, s nem az ajándékokról. S minthogy az ellátottak is egy nagy családnak tekinthetők, köszönetét fejezte ki, hogy igénybe veszik a segítőszolgálat szolgáltatásait, étkezést, klubot, házi segítségnyújtást, és a társszervezetek, óvoda, iskola, az önkormányzat számára is köszönetet mondott az együttműködésért, a nagyon sok támogatásért.
Az Idősek Klubja kollektívája minden évben nagy szeretettel készít ajándékot. Idén hangulatos karácsonyi zsákocskával kedveskedtek a vendégeknek, akiket Fábián Józsefné, Annus néni egy régi verssel ajándékozott meg, a kezdő sorához stílszerűen felöltve a kabátját:
Messze földről betoppantam,
hogy karácsonynak hírét hozzam.
Az erdőben égtek a lángocskák
a fenyők csúcsán,
a távolból fenn az égen
angyalszeme figyelt engem.
És ahogy az avarban tapostam,
csendes hangon szól le onnan.
Hé öreg mester, igyekezz, szedd a lábad!
Az ég kapui nyitva állnak,
a gyertyák meggyújtásra várnak,
idősek és fiatalok figyeljetek,
az élet hajszájában most pihenjetek.
Holnap újra földre szállok,
szép karácsonyt és békét kívánok!
