Vissza
De idén úgy döntöttek, hogy ne menjen háborús országba gyermek – hangzott el Beke László polgármestertől december 20-án a falu karácsonyfájánál a Betlehemi Békeláng átadási ünnepségén.
De a hit hegyeket mozgathat – folytatta, hiszen végül egy 12 éves helyi kislány ment érte, meggyújtotta az örökmécsesről a saját mécsesét, majd elvitték Ammanba, ahonnan Bécsbe repült és ott vették át az osztrák cserkészek, Magyarországra ismét a felvidéki magyar cserkészek hozták el.
Azt mondják, hogy békeláng, szeretetláng, mindkét néven lehet szólítani. Nagyon sokszor halljuk a templomban, hogy a szeretet nem magányos cselekvés, mindig kell lennie tárgyának, kell lennie személynek, akit szeretünk. Amikor egymás között vagyunk és szeretet van a szívünkben a másik iránt, akkor ott béke van. Azt kívánom, hogy nyíljanak meg most is ezek a szívek, adjuk át gyertyáról gyertyára ezt a lángot és ez maradjon így örökre, ne csak karácsonykor, ne csak az adventi időszakban – zárta gondolatait a polgármester.
A Vackor Óvoda és Bölcsőde kamarakórusának énekei után Visnyei László plébános így zárta az idézett olvasmányt: Velünk az Isten. Ha elkezdünk gondolkodni a békéről, a szeretetről, akkor sokszor eljutunk idáig, hogy velünk az Isten. Miért is van velünk? Mert nem tudjuk megkerülni sem a békét, sem a szeretetet, ha nem engedjük azt, hogy eljöjjön Karácsony éjjelén Krisztus, hogy megmutassa számunkra az ő szeretetét, az ő békéjét, vagyis azt, hogy vele van a mennyei atya. Törekednünk kell arra, hogy életünkben felfedezzük az Isten által ajándékozott békét, és a szeretetet. Valljuk be, nehéz, hiszen sok békétlenséget, háborút, nehézséget tapasztalunk, és mégis azt kéri tőlünk az Isten, hogy találjuk meg a békét, az ő szeretetét. Hogy ki tudjuk mondani a hétköznapokban, s nemcsak a templomban, nemcsak otthon, hanem egyszerű séta közben is: velünk az Isten.
Köszönöm ezeket a csodálatos énekeket! Nagyon hálás vagyok, mert az énekek engem mindig közelebb visznek az Istenhez, és most nagyon közel érzem magam hozzá! – fogalmazott Szilágyi Sándor helyettes lelkipásztor, aki Jézus két gondolatát idézte. Először Jézus azt mondta önmagáról, hogy én vagyok a világ világossága. És aki ebben a világosságban jár, nem járhat sötétségben. Aztán pedig azt mondta, hogy Ti vagytok a világ világossága. Milyen csodálatos harmónia, csodálatos gondolat ez, hiszen Jézus ezt mondja: én vagyok az igazi világosság, és ti kaptok az én világosságomból. Hogyha hozzám jöttök, akkor kaptok az én fényemből, melegemből, szeretetemből, kegyelmemből, és tudtok fények lenni, tudtok világítani az életben. Tudtok szeretetet adni, tudtok békességet adni másoknak is. Ahogy ez a láng elindult Betlehemből és átadták, és majd mi is átvehetjük és átadhatjuk másoknak is. Épp erről beszél Jézus: átvenni az ő ajándékait, amit hozott ebbe a világba, és ha átvettük, akkor ezeket tovább lehet adni másoknak is. A lelkipásztor végül azt kívánta, hogy legyünk így közösen, de egyenként is átadói Krisztus ajándékainak, az ő szeretetének, az ő békéjének, világosságának, mert nagy szükség van rá ebben a világban.
