Ember, ember, december, hideg morcos medve. Sűrű havat szitálva, kiült a hegyekbe. Ha ha ha havazik, he he he hetekig, hú hú hú hull a hó, hi hi hi jaj de jó… - énekelték a gyerekek, majd megérkezett a kisovis Pistike és Bodri kutyája, akik hóembert építettek és izgatottan várták a fehér szakállút: alaposan kitisztították Pisti csizmáit, s minthogy Bodri nem visel lábbelit, kisgazdája az egyikben elrejtett egy levelet, hogy az a kutyusé. Törték viszont a fejecskéjüket, hogy vajon milyen ajándék érkezhet majd Bodrinak, aki köztudottan nem szereti az édességet, a húst, csontot, kolbászt viszont annál inkább. A két kedves mesehős álomba szenderült, és még a kis vackorosok is lélegzetvisszafojtva, csendben álmélkodtak, amikor nesztelenül megérkezett a Mikulás és elrejtette a csizmákban az ajándékokat, s minthogy a zsákjában épp lapult egy akciós kolbász is, azzal Bodrit örvendeztette meg, majd halkan távozott. De nem végleg, hiszen a gyerekek Mikulásváró énekükkel visszacsalogatták, s bizony jól is tették, hiszen ekkor derült ki, hogy a tornaterem sarkában a hatalmas piros takaró Török Mihály képviselő télapójának köszönhetően összesen 250 ezer forint értékű fejlesztő játékokat rejt.