A szombat délutáni megnyitón Beke László kérésére az együtt érző és a kitartásra buzdító taps szólt Környe felvidéki testvértelepülése, Tardoskedd számára, ahol pénteken pusztító vihar tombolt, s ahol – ahogy a polgármester fogalmazott – most nem mulatnak, hanem mindent megtesznek a károk felszámolása érdekében. Így Tardoskeddről a megnyitóra nem érkezett hivatalos delegáció, itt voltak viszont a nap során a labdarúgóik, a dalkörük, és meglepetésként egy motoros csapat is. A fesztiválra jöttek vendégek a német testvértelepülésről, Steffenbergből Gernot Wege polgármester vezetésével, a programokat Rising Károlyné Várgesztes, és Igó István, Vértessomló polgármestere, dr. Lendvai Balázs az oroszlányi járási hivatal vezető-helyettese is megtisztelte jelenlétével.   

A hagyományápolás, a partnerkapcsolatok ápolása mellett a fesztivál másik feladata a szórakoztatás, a kikapcsolódás biztosítása. Nehéz évet, éveket tudunk magunk mögött, és mindenkinek szüksége van feltöltődésre, szüksége van arra, hogy kizökkenjen a hétköznapokból. Erre a legalkalmasabbak az ünnepek, mikor ünneplőt veszünk, a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük, hogy erőt meríthessünk az előttünk álló feladatokhoz, bár a mostani öltözetet igazítsuk inkább az időjáráshoz. Minden bizonnyal az idei lesz az eddigi legforróbb sörfesztivál, ezért javaslom mindenkinek, hogy ne feledkezzen meg a megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű folyadék beviteléről – fogalmazott mosolyogva a már hagyományos sörös koccintás előtt Beke László polgármester, aki köszönetét fejezte ki mindazok számára, akik nagyon sokat dolgoztak a fesztivál létrejöttéért, sikeréért.

A kicsiket, nagyokat, idősebbeket a különböző helyszíneken a búcsúi hangulatot idéző forgatag mellett megannyi díjtalan lehetőség is várta. A programban szerepelt Ági néni kuckója csalafinta társasjátékokkal, virgonckodó játszópark, arcfestés, népi játékok, fa körhinta, láda derbi, lufi hajtogatás, szabaduló szoba, lézer harc, virtuális valóság sátor. minigolf, Airsoft Zone Környe bemutató. A kézműves utca kínálatát színesítették – a többi között – textiltermékek, gyöngy- és ásványékszerek, gravírozás, gyógyító ásványok, gyöngyhorgolás, népi fajátékok, Paci Boci sajtkülönlegességek, füstölt hentes termékek, ízletes, helyben sütött rétesek.

A nagyszínpadon péntektől vasárnapig 25 fellépő, produkció váltotta egymást, a hagyományőrző, helyi, környékbeli művészeti csoportok, együttesek közül színre lépett a Shirley Band, a Dö’Loorien, DJ Hubik, a Schemlinger Musikanten, a Környei Német Nemzetiségi Dalkör, a Dunaszentmiklósi Német Nemzetiségi Dalkör, Herczog Ricsi, a Rozmaring Dalkör, Kamarás Iván, a Szivárvány Táncegyüttes, a Szinkrontánc Stúdió Környe, a Szomori Fiúk, a Flott zenekar, a Környei Magyar Dalkör, a DanceArt Táncstúdió, Takács Nikolas, Miki Niki és a Csinibabák, és Dj. Dominique.

Sztárvendégekben idén sem szenvedett hiányt a fesztivál, hiszen olyan együttesek, előadók, DJ-k érkeztek Környére, mint a New Level Empire, Németországból a voXXclub, az Irigy Hónaljmirigy, az Intim Torna Illegál és az EnterTrain.

Természetesen a legkisebbeket is szórakoztatták sztárvendégek, szombaton a „Bing nyuszi és barátai” vasárnap pedig az Alma zenekar dacolt a hőséggel, és mozgatta meg alaposan a kicsiket közkedvelt dalaival, no meg a „Nád a házam teteje, teteje…” nótával.

A Nemzetiségi és Sörfesztivál része a hagyományos nemzetiségi szentmise, melyet vasárnap délelőtt Ugrits Tamás, a Székesfehérvári Egyházmegye pasztronális helynöke mutatott be a történelem viharai során kitelepített német ajkú elhunyt és élő magyarokért, s mindazokért, akiket a sors messzire sodort szülőföldjétől.

Valóban azért jöttem ide, hogy szentséget mutassak be és imádsággal emlékezzünk azokról, akiket a történelem viharai során kitelepítettek. A kitelepített német anyanyelvűekért szól az imádság, a német nemzetiségűekért, és az elhunyt testvéreinkért, akik nem ott nyugszanak, ahol a szüleik és nagyszüleik. És mindazokról, akiket a történelem vihara máshová kényszerített. A gyökereink nem más, mint a katolikus keresztény hit. Elődeink ebben a hitben éltek, küzdöttek, dolgoztak, ebben a hitben ajánlották fel szenvedéseiket. Isten, a történelem ura békét akar a népek, nemzetek, s békét az emberek között. Ez a béke azonban csak a hittel valósulhat, és a szeretetben mutatkozhat meg. Imádkozzunk a mai szentmisén azért is, hogy Európa népei visszataláljanak a keresztényi szeretethez, amely igazi egységet, igazi békességet eredményez – fogalmazott Ugrits Tamás, majd a szentmisét koszorúzás és megemlékezés követte a Kitelepítési Emlékoszlopoknál, és annál a faragott emlékoszlopnál, melyet Buják Vince (†) tardoskeddi fafaragó, Környe díszpolgára, és Csányi Gyula készített el 2017-ben.

Hetvenhét évvel ezelőtt egy kitelepítésnek álcázott deportálás zajlott Magyarországon és Európa számos országában, köztük a Felvidéken is. Egyetlen józan ember sem volt, aki józanul tudott gondolkodni, aki szembeszállt volna ezzel a gondolattal. Szomorú közös nevezője a nemzeti és nemzetközi szocializmusnak, hogy a kollektív bűnösség elve alapján egész családokat-falvakat voltak képesek marhavagonokba terelni és elzavarni. A mindenfelé induló és ki tudja, hová érkező gyászvonatok és szekerek történetét már mindannyian ismerjük. Emberek millióinak, családok ezreinek szenvedésébe került, mire ráébredtek, hogy Európa nemzetei együtt erősek. Az otthonukból elkergetett éhezőknek, az életükért futó népekkel betöltött Európa utcáinak, az 1947-48-as évek történetének egyetlen tanulsága van, mégpedig az, hogy bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet és vélt bűnt kollektív büntetéssel pedig végképp nem! – hangzott el Tirhold Kármentől, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökétől, majd Beke László polgármester emelte ki a két csonka oszlop jelentőségét: emléket állítanak annak, hogy 77 évvel ezelőtt az ostobaság legyőzte a józan észt, hogy a gonoszság felülkerekedett a jóságon, hogy Európa szerte milliókat üldöztek el lakóhelyükről, szülőföldjükről. Ez a két csonka oszlop dacolva mindennel áll itt a templom árnyékában, és meglehet, hogy az országúton robogó közlekedő észre sem veszi őket. Pedig nagyon is fontos üzenetet közvetítenek, pedig olyan történetet mesélnek nekünk, melyet a mai világban is mindenkinek meg kellene hallgatnia, mert nagy szükség lenne rá. Azt üzenik, hogy senkitől sem szabad elvenni a szülőföldjét, azt üzenik, hogy igenis fontos a hagyományok ápolása, azt üzenik, hogy az jó, ha akár egy településen belül, vagy egy országon belül több nép is együtt él, hiszen ezzel színesebbek, gazdagabbak, erősebbek leszünk. Akik mást mondanak, azok nem állítanak igazat.

Gondolatai zárásaként azt kérte, hogy mindenki, aki elmegy a két csonka oszlop mellett, nyissa ki a szívét, hallgassa meg, miről mesélnek, s adja tovább, mert feladatunk, hogy szembe állítsuk a jót a rosszal, a valótlant az igazzal. Mert bár meg nem történtté nem tehetjük a kitelepítést, azért igenis tehetünk, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg!