A viktoriánus korba repítő, két és fél méter magas, hat emeletes karácsonyi falu elemeit nyolc esztendő alatt gyűjtögette össze, és harmadszor pompázik teljes szépségében, ezúttal nem csak családja, hanem a nagyközönség örömére is.

A „földszint” az északi sarkra repít jegesmedvékkel, kicsi bocsaikkal, pingvin anyukával, sínen sikló kisvonattal, az emeleteken pedig utcajelenetek, életképek elevenednek meg szó szerint, hiszen mozognak, és még muzsikálnak is. Korcsolyázók a tavon, a jégpályán, vurstli, a város felett elrepülő Télapó, templomi kórus, adventi dalnokok, templomok, plébánosok, bál keringőző párokkal, a grófnő érkezése, leánykérés, gesztenyeárus, lámpagyújtogató, Diótörő… felfedezni, felsorolni sem lehet maradéktalanul, és még hóangyalt is készít egy önfeledten játszó kisgyermek…

Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet. (Wass Albert)